jött az első sms tegnap Repülőstől. érdeklődött, hogy vagyok, milyen a napom. tulajdonképpen kedves volt tőle. azonnal válaszoltam, hogy már jobban vagyok (fáj(t) a mandulám, meg köhögtem) és egyébként meg semmi extra.
hazamentem és egyből kikapcsoltam a telefont. nem volt kedvem senkivel beszélni. senkire nem voltam kíváncsi.
pont azon gondolkodtam, hogy már egy hete nem voltam egy percet sem egyedül. és hogy mennyire hiányzott már. ahhoz képest, hogy eddig azért nyavalyogtam, hogy milyen szar egyedül, most meg már úgy vártam, hogy egyedül alhassak... meg egyáltalán, hogy magamra csukhassam az ajtót, hogy hangosat finghassak, stb.
néha ezek a dolgok olyan nagy örömet tudnak okozni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése