a bejegyzésekkel. szombat délután óta be se kapcsoltam a gépet otthon.
TG 5-kor nyögte be, hogy akkor 17:45-re nálam van meccsnézés végett. fúdejó.
40 perc alatt porszívóztam, fürödtem, öltözködtem, rendet raktam, mosogattam meg még mit tudom én. a sminkre már nem jutott időm, mert persze előbb érkezett.
orbáncosmód berúgtunk és széttéptük magunkat. jujjj... én az első meccsre már nem is emlékszem. mondjuk a másodikra is elég halványan. rendeltünk pizzát. én megittam egy üvegnyi bort. ő sörözött. ja, meg a sportember nekiállt dohányozni... és folyton azt mondogatta, hogy úgy érzi magát, mintha Spanyolországban lenne. hozzáteszem, spanyol mezben jött... :)
sokat beszélgettünk, sztorizgattunk. voltak pillanatok, amikor már csak egy hajszál választott el attól, hogy ne pattanjak az ölébe... rettentően kívántam... huhhhh... de olyankor Cukorborsócska felé tereltem a gondolataimat, meg afelé, hogy egy ilyen barátságot nem kéne elrontani... szóval ezzel le is nyugtattam magam.
mert fura, életünkben most találkoztunk negyedszer. de olyan sokmindent tudunk már egymásról, hogy ez tényleg barátságféle. ami nekem nagyon tetszik. tudom, persze-persze, barátokkal, cimbikkel tele van a padlás. mondjuk, egyrészt nincs, másrészt meg... barát és barát között is van különbség. számomra fontos, hogy mi van az adott ember fejében, hogy gondolkodik, hogy tud érezni. TG egy hihetetlen ember ilyen szempontból. és éppen ezért jó vele lenni, beszélgetni, mérvadó a véleménye stb.
az est végén Máté Péter és Cserháti Zsuzsa dalokat kezdtünk énekelni... asszem ez volt az egész megkoronázása... bírom ezt a lükét... nah. ennyi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése