találkoztam

a 25 éves sráccal ma. az oktogonon. a blaháig sétáltunk együtt, addig beszélgettünk. szimpatikus. bár eléggé mackósajt. ez már a túl mackósajt kategória nekem. ahogy elváltunk, egyből küldte az üzenetet, hogy nagyon tetszem neki, szeretne még velem találkozni. meg hogy vonzó vagyok. meg hogy nagyon megcsókolt volna, annyira bejöttem neki.
írtam, persze, találkozzunk. aztán kitalálta, hogy vasárnap feljönne, hogy főzzünk itt, meg dumáljunk. írtam, nem. ez mégiscsak az otthonom. ne jöjjön ide. különben is a lassabb tempó híve vagyok. (Viki büszke lenne rám, ha olvasna, de nem olvas, mert letiltottam a blogról. ő kérte.) menjünk moziba, vagy sétálni, vagy üljünk be valahova, de ide ne jöjjön. egyelőre ne. erre már nem volt olyan lelkes, meg kedves. hát, na bumm. akkor nem.
a szexmániás skorpióval holnapra tettük át a randit. már ha lesz kedvem hozzá.
egyébként egészen hazáig gyalog jöttem. a munkahelyemtől. egyáltalán nem volt megterhelő. az oktogonra persze úgy mentem, hogy Novi lakása felé kerültem. hátha összefutok vele. persze nem sikerült. szóval gyalog jöttem haza, kb. 3/4 órányi az út. pedig még kínaiban is voltam, meg boltban. meg a sráccal is ácsorogtam a buszmegállóban kicsit. elhatároztam, hogy gyalog fogok dolgozni járni. oda-vissza. legalább nem függök a bkv-tól. nem lesz kaller para. nézelődhetek. mozgok is. nem sokkal kell előbb elindulnom, mintha tömegközlekedéssel mennék. hazafelé meg aztán tökmindegy.
itthon bekajáltam kínai kajából. hónapok óta kívánom. de vagy pénzem nem volt rá, vagy alkalom nem adódott. majdnem vettem egy Heti Választ a boltban, de arra gondoltam, hogy még a múlt hetit se olvastam el, akkor minek? jobb is, mert a legfrissebb Reakció itt várt a postaládában. együltőhelyemben elolvastam az egészet. erre se volt még példa. egy fél órára bepunnyadtam, addig letettem, de aztán folytattam. a tévét be se kapcsolatam. csak a Petőfi szól. igazából, nem is tudok tévézni, mert a vihar elmozdította a tetőn az antennát, kéne egy férfi, aki megcsinálja. a szobaantennát meg én csavargattam el szerdán, hogy az M1-nek normális képe legyen a meccs miatt, cserébe az összes többi szar lett. az M1 nem érdekel, és nem volt kedvem a visszacsavargatással foglalkozni.
6-kor felhívtam R-t, hogy micsinál. halálra unom magam, ha van kedve, jöjjön át. mondta, hogy megy haza, fáradt, de lehet, hogy átjön. már akkor tudtam, hogy nem fog jönni. éreztem a hangján. de azért örült, hogy hívtam.
rámjött az íráskényszer. jobb nem tudni. úgyis meg fogjátok tudni. mindegy. ez van.
TZ ma nem írt, én se neki. kicsit bassza a csőröm, de nem nagyon.
másfajta hiányérzetem van. az sokkal rosszabb. sokkal jobban foglalkoztat.