szegény

Real. jobb volt a Roma. nem tudok mit mondani. aztán a kiállítás... hát az megpecsételte a sorsukat. ennyi. :(
R akkor jött tegnap, mikor már 5 perc eltelt a meccsből. bringával. alig felöltözve. oda fog fagyni egyszer a nyeregbe. nagyon szép bicaja van. :) megnéztük a meccset. persze őrjöngés. megette a maradékokat, nagyon ízlett neki minden. próbáltunk inni. nekem valahogy nem nagyon ment. a mérkőzés után CR nézés következett, szokás szerint. akkor már a pipa is előkerült. az sokkal jobban bejött.
nevetgéltünk, hülyéskedtünk, majd rámozdultam. pedig tudtam, éreztem, hogy nem lesz/nem lehet semmi. de azért bepróbálkoztam. elég keményen. addig helyezkedtem a kanapén, hogy az ölébe ülve találtam magam egyszercsak. akkor már nevetett, hogy "hájáj, itt baj lesz". :) a legvadabb vadmacskába mentem át. olyan szinten, hogy nem mert rámnézni. a hajam összeborzolta, beletúrt, úgy, hogy a szemembe lógott, meg össze-vissza állt, ekkor rámnézett és közben éreztem, hogy keményedik a farka. aztán elkapta a tekintetét. nem mert rámnézni. teljesen kivolt. én persze vonaglottam rajta, incselkedtem vele. kivágott felsőben a dekoltázsomat húzgáltam az orra előtt. csókoltam, haraptam, simogattam, karmoltam. mindent.
azt mondta, még soha nem látott ilyennek. és féltékenység lett úrrá rajta, hogy ezt az arcomat más férfi is láthatja. nemcsak ő.
elmondtam neki, hogy, ennyire ilyen még soha nem voltam senkivel. egyrészt ki kell érdemelni, másrészt meg nem volt még pasi, akinek ennyit kellett volna puncsolni, hogy szeretkezzen velem. :) a többiek sokkal hamarabb beadták a derekukat. vele nehezebb dolgom volt. olyannyira, hogy aztán egyszercsak elkapta a fejem, vadul csókolni kezdett, majd elengedett és csak néztünk egymás szemébe. akkor értettem meg, hogy itt ma nem lesz semmi. gondolkodott. jártatta az agyát. kicsit be is fordult. ekkor lemásztam róla. már csak összebújtunk és néztük egymást. és agyaltunk. aztán nagynehezen összeszedte magát és elindult bicajjal haza. hajnali fél 2-kor. az ajtóban, búcsúzóul még hosszú-hosszú percekig öleltük egymást némán... majd lefeküdtem aludni.
ah... fura volt ez az este. de nagyon jó volt. ez az ember úgy tud rám nézni... annyira benne van a szemében, hogy kíván, hogy megőrül értem, hogy nem bírja türtőztetni magát, hogy úgy kell lefognia magát ahhoz, hogy széjjel ne szedjen apró darabokra... ah... teljesen bepörögtem attól, hogy belenéztem a szemébe. hogy éreztem a szívdobogását, hallottam a sóhajait. hogy éreztem, nem közömbös irántam és csak egy vékony hajszál választja el attól, hogy a magáévá tegyen. nekem ez kell. ezt a szenvedélyt, ezt a kívánást akarom látni a pasim szemében, örök életben. nekem olyan férfi kell, aki erre képes. én mindent megteszek, hogy kihozzam belőle, de legyen mit kihozni belőle. rájöttem, hogy ez a vadmacskaság nagy fegyver. hogy ennek nagyon nehéz ellenállni. szinte lehetetlen. és hogy ezzel bárkit a rabommá tehetek. :) meg kell mondjam, egy pornó oscart megérdemelt volna az alakításom. tudatosan irányítottam mindent. a mozdulataim, a tekintetem. mindent. tudatosan csavartam az ujjaim köré R-t. szemét módon, mert nagyon szenvedett. így fogalmazta meg: "az egyik felem akarja, a másik meg nem tiltakozik ellene"... szóval igazából akarta, de aztán mégsem. talán még értem is, hogy miért. talán nem. talán érdekel is, hogy miért. talán nem. valami olyasmit magyarázott, hogy nem akarja utána a fájdalmat nekem. hogy rossz legyen. viszont ez, az elutasítás, sokkal jobban fájt, megalázott, mintha kihasználja a lehetőséget és enged a csábításnak. no, mindegy. szép este volt, jóléreztük magunkat. és ez a lényeg. :)

alig aludtam, azt viszont hullaként, szerintem még csak a másik oldalamra sem fordultam át. reggel, munkába jövet, Bijou: Tánc c. dalát hallgattam, R-en és az éjszakán agyaltam, miközben szembejött Novi kollégája, egy kéményseprő. na, ez aztán a nem semmi... a szentháromság testet ölt... ah. csodaszép. :)
most fáradt vagyok, este Menta, illetve munka után rögtön, de nem maradok sokáig, megyek haza aludni. rámfér...