és elég furcsán viselkedett. Történész. és az undorító arcszesz, vagy nem tudom micsoda, amit nem az első pasin érzek. és hányok tőle. annyira pronyó szag. ah. végül 6-kor találkoztunk, már ott várt a Stexnél. hálistennek tudta, hogy neki kell előre bemenni. (végre valaki)
leültünk a pincébe. forró csokit ittunk. (nem volt kakaó, pedig én azt akartam) beszélgettünk. fociról, politikáról... hát kábé ennyiről. nem túl sok közös témánk volt.
fél 8 körülre már nagyon álmos lettem, meg a takonykór is elöntött, úgyhogy kértem, hogy induljunk. ja, közben már megfogta a kezem, simogatta, volt egy szánalmas próbálkozása, hogy áthajoljon az asztalon és megcsókoljon, de finoman elhárítottam a dolgot. kapacitált, hogy feljönne hozzám meccset néznik. nanem. hazakísért. gyorsan elköszöntem, két puszi, aztán ennyi. hálistennek nem erősködött, hogy megcsókoljon vagy nem állt neki még nyavalyogni, hogy fel akar jönni. tulajdonképpen normálisan viselkedett. ha szerencsém van, nem keres többet, hanem értett az egyértelmű jeleimből. hogy nem kívánok többet találkozni vele.
sajnálom, mert egyébként jófej, értelmes, meg nem is csúnya... csak kicsit furcsa... és ez nekem nem jön be. nem az esetem. sajnálom, mert nagy reményeket fűztem hozzá, de kb. 5 perc után tudtam, hogy gáz.
úgyhogy ez a sztori ennyi volt...
egyelőre most csak TZ-ben bízhatok... ma megint egy kicsit mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz. vagy nem tudom. elmesélte, hogy az éjjel megint velem álmodott... hát... én nem tudom... erősítsetek meg, de akkor álmodik valakivel az ember, ha sokat gondol rá, ha sokat jár a fejében... szóval bizonyára foglalkoztatom. nem is kicsit. ráadásul tényleg nem akar ajtóstól rontani a házba. ez szimpatikus. bár idegőrlő is, mert most már nagyon a combjaim közé kaparintanám... :)
de várok. türelmesen. ezt kell tennem. így fogom megszerezni őt, egészen. ebben biztos vagyok.
csak kurva nehéz. nagyon-nagyon nehéz.
és ráadásul van egy fiú... ah... a Tesóm mindig mondta, hogy próbáljak meg magányos pasik blogjaira keresni, olvasni, kommentelni... hátha... és most tessék. nem kerestem, de találtam. ma annyira ráértem a munkahelyen, hogy elolvastam az egészet, elejétől a végéig. többször könnyes lett a szemem, és legtöbbször hevesen bólogattam, mintha csak én írtam volna azt, amit ott olvastam. ha 8-9 évvel ezelőtt lett volna már netem és ismertem volna a blog fogalmát, ugyanezt írtam volna én is.
feltettem az R-rel történt tegnapi beszélgetésem ide. az elején még küldtem a hülyeségeket (totál be voltam tépve), aztán jöttek más témák. lényegesebb dolgok kiemelve... ;)
most pedig begyógyszerezem magam és takarodok aludni.
asszem a holnap esti Brains koncert betegség miatt elmarad. mármint az én betegségem miatt. mármint részemre marad el... :( útálom ezt... hogy mindig közbejön valami. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése