telt az éjszakám. fél 12 körül kerültem ágyba. de 2-ig nem aludtam. nem bírtam. csak járt az agyam. gondolkodtam, álmodoztam, vágyakoztam. egy este, egy éjszaka történéseit játszottam le magamban újra, meg újra, századszor, ezredszer. egy olyan éjszakáét, ami még meg sem történt, csak elvi síkon van tervben. egy olyan éjszakáét, ami teljesen valószerűtlen, hogy úgy zajlódna majd le, ahogy én elképzeltem. de én folyamatosan csak ezen járatom az agyam. elképzelem milliomodszorra is, hogy majd mit mond, mi történik, hogy jön be az ajtón, én mit csinálok, mi lesz a reakciója, hogy ül majd le a kanapéra stb. egyszerűen nem tudok szabadulni. péntek óta ezen kattog az agyam, ha magam vagyok. főleg, ha ágyba kerülök. vasárnap délután is, mikor 11-től fél 3-ig fetrengtem. ugyanezen túráztattam magam. egyszerűen hihetetlen.
persze, ilyenkor végképp nem bírok aludni, bár már akkorákat ásítok, hogy a macska eltűnne az arcomban simán, akár keresztben is, de az alvás nem megy. ráadásul minden idegesít, a lepedő dörzsöl, hol melegem van, hol fázok... áh. most meg hulla vagyok persze.
ma 5-kor Karcsi barátommal találkozom a Kempinski előtt. elvisz az új lakásába, kocsival, megmutatja, meg dumálgatunk egy picit. már tök régen nem láttuk egymást. jó sok szarság volt mindkettőnk életében, az utóbbi pár hónapban, szóval lesz miről beszélni.
tudom, kutyát nem érdekel, engem se kéne, hogy érdekeljen, de TZ nem jelentkezett múlt szerda óta. meg én se írtam neki. az oldalra, ahol megismerkedtünk, oda belépett. ennek nyazsgem, de sürgősen.
...
ja, és persze a nagy forgolódásban bevillant, hogy a tervezett estén, éjszakán (amit hatszázhuszonötödször játszottam le a fejemben akkorra), éppen a Mikulás lesz nálam látogatóban. nem hördültem fel. áh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése