van annak, amikor a netes társkeresőn az ember lánya belebotlik egy 10 évvel ezelőtti pasiba, akibe még szerelmes is volt anno, aki iránt még táplált is némi akármit. akkor a Tesóm csoporttársa volt a jogi egyetemen. egyébként velem egyidős a srác. régen jó pasi volt, mármint külsőre, a dumáját, életfelfogását meg mindig is bírtam. mára már kicsit elhízott, de ugyanolyan őrült, mint régen.
megnéztük egymás adatlapját, erre ma jön egy üzenet tőle: "hello kedves Zs. Ezer éve. :) mióta vagy te Marion?" vagy valami ilyesmi. mert a társkeresőn nem a saját nevemet használom. szóval megismert. ez érdekes. jó, nyilván az alapvető arcvonásaim nem sokat változtak, de azért 42 kg mínusz, az mégsicsak negyvenkét kg mínusz. és nem látott már vagy 5 éve legalább. ha nem több...
most felvettem msn-re. jó lenne vele dumálni. nem, nem azért, hogy. csak hát buliztunk együtt anno. meg tényleg jófej, szóval csak azért, hogy dumálgassunk. :)
de tegnap este, mikor megláttam... sikítottam... nem hittem el... te jó ég... ilyen nincs, hogy pont ebbe az emberbe botlok bele... kész. végem van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése