végre

működik a szájbabaszott gépem. köcsög Vista... R most volt itt, hogy megcsinálja. most jutott el ide. mondjuk ehhez már olyan sms-t kellett ráküldenem, hogy még én is elgondolkodtam rajta, hogy elküldjem-e.
természetesen mindig bebaszik valami, hogy felborítsa az egész életemet...
kezdem ott, hogy átmentem Vikiékhez csütörtökön, olyan orbáncosmód berúgtam, hogy annak régen volt párja. természetesen részegen felhívtam R-t, mert olyan jó volt a hangulat, olyan jó lett volna, ha ő is csatlakozik.  5 percig győzködtem, persze zéró eredménnyel. aztán Gyuszi rendesen hazazavart, mert ugyebár csinálnák a gyereket, szóval indulás mocskos részegen, busszal, metróval. a 85-ös buszt végigénekeltem, a kapaszkodó oszlopnál stripeltem, táncoltam, bár állni alig bírtam. aztán Köki, metró. a peronon elővettem egy szál cigit, de nem találtam az öngyújtót. odajött valami peronőr fasz, hogy "itt nem lehet dohányozni!!!" mondom, még rá se gyújtottam!!! aztán beállt a szerelvény, felszálltam. közben cigi a számban, még mindig a gyújtót kerestem a táskám mélyén. erre odajön a peronőr és kitépi a számból a cigit, hogy "itt nem lehet cigizni!!!" mondom, adja már vissza, nem gyújtottam meg, és hogy a kurva anyjával szórakozzon. visszaadta. közben megtaláltam a gyújtót, hogy majd akkor ha leszállok, rágyújthatok végre. a kocsi végében ülő kissrácok beszóltak: "mi van Nyanya????" ez egy kicsit rosszulesett... basszameg... na, mindegy, elfeküdtem félig-meddig az ülésen, énekeltem stb. aztán leszálltam, további üvöltve éneklés, hazáig.
itthon totál részegen South Park nézés, majd erotikus túlfűtöttségtől kicsit sem mentes sms írása TG-nek. félig-meddig poénnak szántam, illetve mégse, de nem gondoltam, hogy reagál rá. csont részeg voltam, egyszerűen gondolkodni se tudtam. csak írtam és küldtem. aztán reagált. ebből az lett, hogy éjféltől hajnali fél 4-ig sms-eztünk. a végére faszán kijózanodtam. merthogy TG ismét "elutasított" úgymond. és az egészben talán az fájt a legjobban, hogy még a májusi sztorit is rámkente, hogy miattam veszítette el az akkori szerelmét. na, persze. nem is tudom ki adta ki magát független pasinak, és ki volt az, aki nem mondta egy szóval se, hogy nem blogoljam ki a sztorinkat. ennyi. a lényeg, hogy ő még mindig az őzikeszeműbe szerelmes, azt hajtja 2 hónapja, stb. annyira berágtam, hogy "búcsúzásképpen" megadtam a blogom címét. úgyis el akarta olvasni. hát tessék. na, akkor még azt is kielemezte néhány sms-ben... ehhh... nem is folytatom. ez a hajó elment. nem. pontosítok. nem elment, hanem sose volt itt. ennyi. neki is csak annyit mondtam, hogy soha ne bánja meg ezt a döntését... mindegy, legalább tiszta a kép. megjegyzem, milyen csaj az, akit 2 hónapja ostromol egy ilyen pasi, mint TG és nem hajlandó beadni a derekát??? baszki, engem ha 2 hónapig ostromolna, még a Bazilikakilincset is leszopnám örömömben... nemhogy nem tudnám őt választani... jó, nyilván nem egyszerű eset. meg igazából nem is ismerem. de ő sem engem. egy dolog, amit itt olvas, meg egy dolog, hogy milyen is vagyok. ilyen, nagyrészt. de ez nem minden. ebben az egészben csak az a gáz, hogy ez alapján ítél. meg a 3 azaz három találkozásunk alapján. jó, tudom, ő most hajtja élete szerelmét. és nyilván össze is fog neki jönni... meg majd nekem is. valaki más. csak aztán ne adja neki a JóIsten, hogy egyszer előkerüljön... nyilván nem fog... bár azért megnézném, ahogy pedálozik nálam fél év múlva. tudom, ezeket a sorokat majd olvasni fogja, és már csak azért se teszi meg... ezzel is elvágom magam nála egy életre... kit érdekel??? tényleg, nem is ismerem... lehet, hogy van egy csomó olyan tulajdonsága, ami a halál faszára idegesítene. az a töri oktv 9. hely mindent nem ellensúlyoz. meg az a szép farok sem... :)
naszóval, sms parti befejeződött, próbáltam aludni, ruhástól, a kanapén, mert reggel 6:45-re műkörmöshöz kellett mennem. persze egy percet nem aludtam, alig találtam oda. félig csukott szemmel közlekedtem az utcán. durva. közben már éreztem, hogy iszonyat beteg vagyok, nemcsak Vérnénnye látogatott meg, hanem a Takonykór is, úgyhogy szépen lemondtam a fehérvári kirándulást, bevettem egy valag gyógyszert és reggel 8-kor lefeküdtem aludni. délután 5-ig durmoltam. úgy volt, hogy R átjön este, de aztán mégsem. gép nélkül kellett lennem, de hálistennek megoldottam, kezembe vettem egy könyvet és hajnali fél 5-ig olvastam. a végén már hullottak a könnyeim, annyira röhögtem, nagyon jó volt a sztori, nem tudtam letenni, kb. 400 oldalt faltam be éjjel. közben persze tüsszögés, köhögés, orrfúlyás, teázás, ahogy kell.
ma jöttek volna fel Vikiék Lackóval, de őket is lemondtam, mert egyszerűen nem vagyok magamnál. szerintem tiszta láz is vagyok. nem tudtam, mi hiányzott.
2-kor csöngetett ma be R, az ágyból ugrasztott ki, hogy engedjem be azonnal. dejó. kibotorkáltam, összekaptam magam, próbáltam emberi formát ölteni, több-kevesebb sikerrel.
R persze édesbogár, olyan jó volt megölelni. neki is engem. éreztem. megnézegettem az iPhoneját, mert persze már az van neki. 2 éve vágyott rá, hát most megvette. jó kis cucc, asszem én is erre fogok gyűjteni. :)
most további döglődés, Bétával beszéltem telefonon, kivan ő is. minden szar összejött neki. hát én akkor mit szóljak??? lehet, hogy Andival feljönnek estefelé dumálni. annyi erőm talán lesz. bulizás természetesen kizárva, jó, ha szilveszterre összeszedem magam, bár piát látni sem bírok. enni nem tudok, hasmenésem van, nem kívánom a kaját, pedig van itthon dögivel. no, sebaj, legalább fogyok. úgyis elharamkodottan fogadkoztam, hogy húsvétig letolom a 15 kg-ot... utána néztem meg, hogy jövőre a húsvét március végére esik, nem április közepére, ahogy én gondoltam. szóval bele kell húznom!!! :)
kicsit van bennem félsz a jövő héttel kapcsolatban... most valahogy úgy érzem, ezt az új melót... jaj... nem tudom... hogy képes leszek-e helytállni... van bennem bizonytalanságérzet. hogy tudom-e majd csinálni. hogy jó lesz-e. jó leszek-e. főleg, ha netán Viki otthagyja a céget... merthogy ez is képbekerült a napokban. nem vagyok túl boldog a gondolattól, de persze nem kívánhatom, hogy miattam valami jó lehetőséget elszalasszon. csak szar, mert már nagyon beleéltem magam abba, hogy újra együtt nyomjuk, hogy majd segít a nagy ismeretlenségben nekem, erre most meg lehet, hogy megpattan... :(
önmegvalósítás, pasik leszarása továbbra is napirenden van. már kezdem előszedni az angolcuccaim, lehet, hogy ősszel a politológiát is elkezdem végre. ha már egyszer felvettek... most nagyon belemásztam a dologba. a Tesómtól karácsonyra megkaptam azt a könyvet, amit kértem: Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája. nem egyszerű, de most belevetem magam, mert érdekel. lehet, egy értelmező kéziszótárt is rendszeresítek mellé. de átrágom magam rajta, ha beledöglök, akkor is!!! :)
Tesóm persze egyből bedobta, hogy ha jön hozzám TG esetleg, akkor majd jól megcsócsálva hagyjam elől a könyvet... hátha befalcol... :) áhhhh... ha számára nem süt belőlem alapból az intelligencia, akkor nyaljon sót. nem fogok trükkökhöz folyamodni, hogy bebizonyítsam, mennyit is érek, mire vagyok képes, mit tudok. én tudom. meg aki ismer, az tudja. és aki meg akar ismerni és meg akarja tudni, az tesz érte és megbizonyosodik. de aki ebbe nem fektet energiát, csak felszínesen, külsőségek alapján ítélkezik, azzal nincs mit beszélnem tovább. az nem érdemes a továbbiakban semmire.
aktuális slágerem egyébként, amit fennhangon énekeltem csütörtök éjjel, és azóta is:

"Elnézést kérek, ha valakit megbántottam volna,
Tudod, soha nem voltam én bébi rossz kissrác,
Aki csalna, ölne, lopna, szitkozódna vagy rabolna,
Csak akkor voltam gonosz, mikor épp nem volt más.
Gyakran martam, mint egy kobra, de nem vertem nagydobra,
Nem voltam tekintettel se nemre, se korra,
Tettem én a jóra, és hát tettem én a szóra,
Igen rossz lóra tesz, ki rólam mintáz meg egy sztárt"

(Jazzékiel: Az utolsó lemezlovag)