csodaszép

volt a karácsonyi koncert... végül nem voltam egyedül, mert régi, Madáchos ismerős lány is eljött, együtt hallgattuk végig.
amikor a karzaton kezdtek énekelni, akkor teljesen olyan volt, mintha a fejem felett az angyalok énekelnének.
Ottó háromszor verselt, Juhász Gyula, Dsida Jenő és Wass Albert karácsonyi verseiből szavalt. illetve olvasott fel. ez némileg levont az előadás értékéből. de azért persze jó volt.
sokmindenen gondolkodtam közben. pl. azon, hogy mióta személyesen ismerem, semmit nem változott. egy percet nem öregedett. ugyanolyan csodaszép ember, mint 10 évvel ezelőtt. meg azon, hogy mennyit vártam rá anno, a Hársfa utcai művészbejárónál, hányszor fagytam kockára miatta, mennyit rezeltem ott, követtem titokban, mászkáltam a lakása felé, írtam neki leveleket stb.
meg azon, hogy most bemutatták Debrecenben a Sasfiókot. nélküle. pedig nem született országunkba mégegy olyan ember, aki hitelesen eljátszhatná a Reichstadti Herceget, csak Ő. fülembe csengtek a fontosabb mondatok, a legszebb részek, nem mindig tudtam az este folyamán a koncertre figyelni.
miután vége lett a koncertnek, kimentem dohányozni, aztán vissza a templomba, hogy megvárjuk, de mégse fagyjunk szét. persze Ő valahogy kicselezett és eltűnt. nem tudtam Vele beszélni. ettől elég morcos vagyok. de talán túlélem. már látni, hallani a csodálatos hangját, is öröm volt.
G. még mindig dögrováson, dél óta nem írt. tök szar. remélem holnapra jobban lesz és találkozunk. vágyom a társaságára. még ha beteg, akkor is. majd én meggyógyítom. :)