ez a tegnap este bennem... folyton TG-n kattog az agyam. nézegetem a képeit, a blogját... jajnekem... nemnemnemnem... nem szabad szerelmesnek lennem belé... jaj... nem szabad...
annyi hülyeség, annyi apró mozzanat jut eszembe az esti történésekből... nem tudok kikapcsolni...
vágyom rá... táncolnék, ölelkeznék, csókolóznék vele... sokszor és sokáig...
beleborzongok, ha eszembejut a tekintete (alig mertem este a szemébe nézni, mert egyszerűen... fú... nem is tudom mi történt volna...), ha eszembejut a sóhaja, ha eszembejut az érintése, ha eszembejut az illata, ha eszembejut a csókja...
és ugyanez volt anno, mikor először találkoztunk, mikor elkapott a hídon... aztán az esőben szaladtunk, majd a buszmegálló védelmében újra megcsókolt... sokáig, hónapokig nem tudtam szabadulni ezektől a momentumoktól... most persze megint odatette a pontot az i-re. megint adott emésztenivalót.
de szerintem én is "odabasztam" neki. azért erre biztosan nem számított. a gyertyákra, a zenére, a ruhámra, arra, hogy "nem gyengén" kezdeményezni fogok...
azon agyaltam ma, hogy biztos beteg vagyok, vagy ez egy hülye perverzió, de imádom azt, amikor éppen mikrofonpróbát tartok és közben a pasi néz. hogy majd megőrül a gyönyörtől, mert ugyebár a technikám, a szenvedélyem, az odaadásom, az, hogy mennyire élvezem csinálni... nos, az világhírű. de nemcsak érezni akarja, hanem látni is. fekszik az ágyon, de fel-fel emeli a fejét. és néz. nézi a technikámat, hogy mit teszek éppen a nyelvemmel, számmal, kezemmel...
és én is nézem őt. a szemébe nézek. vadul. szenvedélyesen. vágyakozva. kifejezve, hogy a Világ legjobb pasijával vagyok és a legcsodálatosabb mikrofont kényeztetem éppen. és ettől megőrülnek. ami a szememben van ilyenkor... attól minden pasi megőrül. olyankor már nem bírják sokáig. :)
és engem meg ez pörget fel. ezeket a pillantásokat szeretem elkapni és még fokozni. ezek a pillantások korbácsolnak fel engem is teljesen...
...
na, szép kis karácsonyelőtti poszt lett ez is. dzsízász... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése