szörnyű

álmaim voltak az éjjel.
ott kezdődött, hogy először azt éreztem, nagyon rosszul vagyok és meghalok. álmomban ugyanúgy feküdtem, mint ahogy valójában, kinyitottam a szemem, azt láttam, mint akkor, mikor tényleg kinyitottam, és úgy tűnt, mintha az egész testem zsibbadna és remegne. közben a hátam mögül olyan hangot hallottam, mintha valaki egy szalagos számológéppel számolna, püfölné folyamatosan. csak kerregett ezerrel. én meg halálközeli állapotban remegtem. aztán kinyitottam a szemem, csak résnyire. és megnyugodtam, csak álom volt. pedig nagyon valóságosnak tűnt. a szivem dobogott ezerrel. nehezen tudtam megnyugodni.
aztán álmodtam még, megint, hogy meghalt az apukám, persze TG-nek próbáltam elsírni a bánatom, aki hol komolyan vett, hol nem. egy magas épület egyik emeletén volt a lakosztálya, kisétált az erkélyre, onnan nézett le rám, én meg persze próbáltam felhívni magamra a figyelmét, jajveszékeltem vagy szomorkodtam. ő aztán már cinkelt, cseszegetett, nem hatotta meg a szenvedésem.
a következő történetben már nemcsak az apukám halt meg, hanem nemsokkal utána az anyukám is. én valami panelházak körül köröztem egy busszal és nagyon szomorú és tehetetlen voltam. megjelent az álmomban az idióta keresztanyám, aki ott is hozta a formáját. benyögte, hogy maga Alföldi Róbert is nagyon szomorú az édesapám halála miatt, egy kavicsot szorongat a kezében és a könnyeivel küszködik.
hogy miket szedek én elő??? még részletezhetném, de már nincs kedvem. így is elég zorall fejjel ébredtem.
de végre pihentem, délután 2 körül keltem fel. rámfért az alvás nagyon.
most nézem a Hullámtörők c. filmet, majd 6-kor Aston Villa-MU meccs lesz, végre valami normális program. meccshiányom van.
jah, ma megint lemondta a srác a randit. írtam neki, hogy még egy dobása van, és azzal én befejeztem. na, nem mintha lett volna kedvem kimozdulni, de utálom, ha dróton rángatnak és hitegetnek... azt nem tűröm.