feltettem

nonókát a vonatra. meg a pontot az i-re. ezzel az elmúlt 48 órával.
hubazmeghubazmeghubazmeg. ez a 48 óra igencsak bevonul a saját történelemkönyvembe.
hol is kezdjem??? tán az elején, bár elég nehéz összeszednem magam, elég sokminden kavarog bennem...
péntek este 9-re kellett mennem nonóka elé a Népligethez. akkora köd volt, hogy nem láttam a Fradi pályát, pedig ott álltam mellette. a lényeg, hogy nono megérkezett. hazajöttünk. elintézett pár telefont aztán nekiálltunk pipázni.
11 körül futott be R. igen. ő. ugyanis még délelőtt beszéltünk, mert Viki szüleinek kell egy számcsigép és hogy meg tudja-e oldani. kérdezgette már akkor, hogy mit csinálok este, de kerültem a témát, hiszen programom volt. bár szívesen lettem volna vele. délután oda jutottunk, hogy igazából nagyon feljönne meg lenne velem. a CR-t is tök rég látta már, megnézhetnénk megint. mondom oké, megkérdezem nonót, mit szól hozzá. ő persze nem tiltakozott, hogy R csatlakozzon. úgyhogy 11-kor érkezett, hozott vodkát meg redbullt, amit ő ivott meg, meg egy mézesvilmost, körtelevet, amit nekünk szánt, de persze mi annyira készen lettünk, hogy a pia aztán már végképp nem hiányzott.
mikor becsöngetett, megkérdeztem: "Ki kopog? Levente Péter?" válasz: "A SZEMEM!!!" :) éhes volt. a maradék milánóit feltálaltam neki, be is tolta azonnal.
aztán piálni és pipázni kezdett ő is. hajnali 3-ig röhögtünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. 3-kor nono elvonult aludni. (állítása szerint ő már látta, hogy mennie kell...) mi meg nekiálltunk CR-t nézni. már az fura volt, hogy nem a kanapé egyik sarkában helyezkedett el, ahogy szokott, hanem a közepén, én már csak úgy tudtam leülni, hogy hozzábújjak. átölelt. néztük a filmet. kb. 1 órán keresztül. aztán... huhhh... aztán kész... egyszercsak egymás szemébe néztünk és csókolózni kezdtünk. igazából ő kezdeményezte. ő már akarta előbb is, de én elvicceltem a dolgot. nem akartam, hogy az legyen megint, kihasználtam a helyzetet, stb. úgyhogy igazából ő kezdeményezett. hihetetlen szenvedélyes csókolózás lett belőle. ki figyelte akkor már a filmet??? később szépen, lassan lekerültek a ruháink is. olyan szeretkezés lett a vége... úristen... tán még soha ilyen... vele meg biztos nem... imádott. minden porcikámat. egyszerűen annyira benne volt a szemében, hogy kíván, hogy tetszem neki, hogy akar, hogy nem tudtam ellenállni. jó, nem is akartam, bár még mielőtt jobban belemerültünk volna, rákérdeztem: "de ugye most akkor ez után nem lesz öri-hari???" mire ő mosolygott, mondta, hogy "neeeeeem", majd szenvedélyesen ölelt és csókolt tovább. amikor már "ott" tartottunk, berohantam meztelenül a hálóba, ahol nono aludt, óvszerért. és folytattuk. vadul, szenvedélyesen, állati módon, de valami őrült kívánás és szeretet volt az egészben. nem tudom máshogy mondani, valami olyan szikra, lángolás volt közöttünk... lehet, hogy ezt csak én éreztem, hogy én magyarázom bele... nem tudom. patakokban folyt rólunk a víz, közben persze ott volt a "para", hogy nono felébred és kijön. másnap megbeszéltük, hogy titkon mindkettőnk remélte, hogy ez megtörténik. ;)
nos, legalább másfél óráig szerelmeskedtünk, hihetetlen jó volt. úgy ölelt, úgy csókolt, hogy az elmondhatatlan... talán még soha így. úgy nézett rám, mintha... nem is tudom... mintha én lennék élete szerelme, mintha az én testem, lelkem lenne az, amire mindig is vágyott és amit magának akar tudni, egészen.
aztán mégegyszer újraindítottuk a filmet, de negyed óra után aludni tértünk. ekkor reggel fél7 volt. :) a kisszobában szedtem szét a vendégágyat, oda vackalódtunk be. pillanatok alatt elaludtunk.
nono délelőtt 9-kor kelt fel, mikor kijött a nappaliba és látta a ruhákat szanaszét, akkor már tudta, hogy mi a pálya. :) mi olyan dél körül kecmeregtünk elő. de már előbb felébredtünk. és ez is annyira más volt, mint régen, mint máskor. eddig, ha itt aludt, felkeléskor mindig volt valami baja: macska, óra, fény, takaró, akármi. most meg... mosolyogva ébredt. magához ölelt, csókolt, nem akart elengedni, persze újra megkívántuk egymást, de aztán "elnyomtuk" a dolgot. beszélgettünk, nevetgéltünk, csókolóztunk. látszott a szemén, és ki is mondta, hogy egyszerűen nem akar elindulni, maradna még szívesen. (igazából a "kislányhoz" kellett mennie)
aztán előbújtunk, zavartan vigyorogtunk, hálistennek nonot nem kell félteni, igazából feloldódott a helyzet pillanatok alatt. aztán R elindult haza. az ajtóban búcsúzkodtunk, ahol még nono látott minket, ott egyszerű öleléssel, majd az ajtón kívül már szenvedélyes csókkal. komolyan mondom, őrület... még lefekvés előtt rákérdeztem, hogy ezt most miért??? azt mondta: kíván. ez eddig is így volt, de most már nem bírta tovább. valami nincs rendben a "kislány" frontján, ez biztos...
hozzáteszem, tudom, hogy ebbe nem szabad semmi többet belegondolnom, mint ami történt, de hogy felkavarta az állóvizet, az biztos. mert ha olyan lett volna, hogy szex, aztán meg a szokásos durci és távolságtartás, és főleg szégyenkezés, hogy ezt már azért nem kellett volna, akkor nem is gondolok semmire. de így... totál elvarázsolt.
nonóval meg is beszéltük, hogy nyugodjak meg, R ezt az egészet teljesen máshogy kezeli, túllép rajta, és este már a "kislányt" ölelgeti gond nélkül,  éppen ezért én se kombináljak semmit. ehhez képest sikerült egész nap ezen kattogtatni az agyam. mi máson??? este még volt egy gondolatom, hogy küldök neki egy sms-t, csak ennyit: "hubazmeg", de aztán nem küldtem el. most meg kell állnom, hogy ne jelentkezzek, meg kell várnom, hogy ő mikor lép és akkor milyen lesz. hogy lehajtott fejjel jön-e és inkább felejtené az egészet, vagy újra "rámkap". kíváncsi leszek... fura, mert éppen 1 éve volt az, hogy a lánnyal összetalálkozott, én meg pont akkor jöttem össze bosszúból a Sofőrrel. és ugye ez a két esemény (meg még egyebek, de főleg ezek) volt a "szakításunk" oka. egy év után meg valami hihetetlen szenvedély kapja el velem kapcsolatban...
a tegnap délutánunk punnyadással telt. ettünk, pipáztunk, jobbra és balra dőlést produkáltunk, zenét hallgattunk, ilyesmi. 9 körül feljött nono egyik barátnője, dumáltunk, aztán ő ment tovább egy másik buliba. éjfél körül kezdtünk készülődni, hogy elinduljunk bulizni.
az Alibibe. ott ugyebár az albérlőm az egyik DJ. jó is volt a kapcsolat, mert a ruhatár fullon volt, úgyhogy nála tudtuk letenni a cuccainkat.
az Alibi egyébként szerintem kurvajó hely!!! többféle teremben többféle zene megy. nem volt amúgy taszító, sőt, hihetetlenül izgató volt látni ahogy férfiak vagy nők csókolóznak egymással. komolyan, kevés hiányzott, hogy nonót el ne kapjam. :) láttunk transzvesztita műsort is, nekem az is tetszett. bár én már láttam ilyesmit, nem volt újdonság.
őrület, hogy akár a traviktól, akár a meleg srácoktól mennyit lehetne tanulni egy hetero nőnek. a csábítás művészetét elsősorban. ahogy azok a pasik tudnak nézni, ahogy teszik-veszik magukat. ahogy táncolnak. huhhh... nagyon tetszett.  mi is pörögtünk ezerrel. 3-kor elszívtuk az itthon készített trombitát, na, akkor lett igazán jó. odamentünk, ahol az albérlőm tolta a zenét és baromi nagyot táncoltunk. a legtelibebaszottabb tuc-tuc zenére. amire egyébként soha. legalább is én. szakadt rólam a víz, úgy táncoltam. semmi nem érdekelt, csak a zene és a tánc. borzasztóan élveztem. amikor kicsit megfáradtunk, akkor pihiztünk, majd visszatértünk a tánctérre. akkor éppen egy elég erős Nótár Mary blokkba csöppentünk bele. (Viki!! Gyuszi!! ott a helyünk!! :D) aztán ezt is meguntuk egy idő után, vagy én fáradtam már be nagyon, de elindultunk haza.
felmentem a DJ pultba a cuccokért, váltottam pár szót az albérlőmmel, kurvajófej volt, mondtam neki, hogy fasza a buli, nagyon jó zenéket tol, tuti, hogy jövünk még máskor is!!! :)
hazajöttünk, ledöglöttünk a kanapéra, aztán meg bekúsztunk aludni.
ma délben keltem fel. kimentünk a Nyugatiba, nono elindult haza, én meg detto. most el kéne takarítani a romokat, de nincs erőm. iszonyat izomlázam van, minden porcikám fáj és szét is vagyok még esve, elég rendesen.
őszintén szólva, tudnék így élni... kibírnám, ha minden hétvégém ilyen lenne... pipszi, szenvedélyes szex, semmittevés, buli, punnyadás felváltva. az egész életem kibírnám így. mondjuk Jamaicában. tengerparton, egy házban ("Kell egy hááááááááááááz..."), egy pasival, zenehallgatás, olvasás, füst, elmélkedés, bulizás, szex, napsütés... istenem... eladom a kecót és letiplizek. és mindent leszarok. komolyan. semmi stressz, semmi ideg, csak béke és nyugalom. örökre. hmmm...
végszónak talán ez meg is teszi... :)