a vízkereszt. de tényleg. amikor a fenyőt ignorálni kell.
komolyan mondom, ha még egy tűlevelet meglátok, sikitófrászban török ki. hogy miért nem basztam ki a fenyőt a gecibe az ablakon, magam sem tudom. leszedtem róla a díszeket, majd áthurcoltam a lakáson, ki a lépcsőházba. a tűlevelek meg csak potyogtak. ilyen fospumpa fenyőm még sose volt... picsába. egy-másfél cm vastag, masszív tűlevélszőnyeg állt a fa alatt. a porszívót majdnem tönkre is vágtam vele, mire feltakarítottam. bravó. aztán a söprögetésnél tettem le a voksot. lakás nagyjából kész, fenyővel lescrolloztam a földszintre. liftben persze megint ledobott magáról némi levelet, de már nem is értem honnan. mire leértem vele, úgy nézett ki az egész, mint egy bazi nagy hal, hal nélkül. csak a csontváza. szánalmas. volt még egy másik fenyő is kidobva, hát az meg hibátlanul pompázott. majdnem felvittem az enyém helyére, az még pünkösdig fa lett volna. na, mindegy. aztán elbotorkáltam a benzinkútra cigiért. na, az se volt egyszerű sztori, a hol lefagyott, hol latyakos úton. többször majdnem hanyattbasztam magam a jégen, az még gyönyörűség lett volna asszem.
visszafelé kitakarítottam a liftet, meg az emeleten összesöpörtem. a liftet majdnem el is rontottam aranyosan, mert a tűlevél vastagon belement az ajtónál a vájatba, és az ajtó nem akart csukódni tőle. kézzel piszkáltam ki a szarokat és szórtam a liftaknába. én tűlevelet nyomok a liftaknába, nem iPodot, mint egyesek, ugyebár... :D
szóval feltakarítás kész, mosogatás, mosás, teregetés kész. istennő vagyok.
most pedig takarodok valamerre, mert trú oriza 20 perc múlva itt van... még tusolni is akartam. ehhh...
legújabb mantrám: türelem TG-t terem... *kacsint*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése