buller lett a tegnap esti trúval. még egy szál semmiben rohangáltam a lakásban, mikor becsöngetett. írtam neki az sms-t, hogy hozzon narancslét, mert vodka van, illetve tejet, ha akar kávézni, de mire rányomtam volna a küldésre már ott toporgott a kapuban.
kicsit megmelegedett nálam, én közben megszárítottam a hajam, főztem neki egy teát, majd letakarodtunk a boltba a fent említett dolgokért. csináltunk faszagány melegszenyát, megvacsiztunk a nappaliban, közben tévéztünk. én aranyosan egy pohár üdítőt végigborítottam a dohányzóasztalon. csak hogy ne unatkozzunk. terítő levesz, minden letörölget. a laptopom szárazon maradt fura módon, de miután tavaly újévkor belehánytam, ez már meg se kottyant volna neki. :)
szóval nyuggerkedtünk, semmi spanyol, semmi pia, csak narancslé, meg melegszenya. meg jobbra-balra dőlés. trú fejfájással küzködött. úgyhogy csak kapkodta be a gyógyszereket.
éjfél előtt feküdtünk le, de 1 órát még filozofálgattunk az ágyban. aztán ő elaludt. én meg kurvára nem. forgolódtam, vakaróztam, kimentem vécére, minden szart csináltam. hol melegem volt, hol fáztam, egyszerűen nem igaz. kellett volna az a spangli, hogy tudjak aludni, mert így, negyed 4-kor még tuti fentvoltam, meg szerintem később is. kb. 1 órát ha sikerült aludnom. az agyam persze kattogott... nyilván...
a legjobban az baszott fel, hogy átgondoltam a pénzügyeimet, és már kezdtem megnyugodni, hogy februárban végre egyenesbe jövök, amikor rádöbbentem, nekem 2 kilót be kell csengetnem a bankba, február végén, kezelési költségként. azbeszt. úgyhogy további úszás ezerrel, pénzszerzés akárhonnan, föld alól is, különben nyakamra lép a bank. nice. nem tudtam mi hiányzott. persze, mikor ez tudatosult, pláne nem bírtam aludni, már azon agyaltam, hogy oldom meg, miből, kitől, mikor... stb. és hogy mikor lesz vége ennek az adósságspirálnak végre... a jóég tudja... tán sosem... csak valami beházasodással... vagy menekülőre fogom, dobbantok a gecibe... nem tudom...
az a durva, ha nem eszek és nem költök semmire, akkor sincs "felesleges" kétszázezer forintom, szóval esélytelen, hogy önerőből megoldjam. kezdhetem árulni a testem... nincs mese... ennyi... mást egyszerűen nem tudok kitalálni. mivel új melóm van, kölcsönt se tudok felvenni, 1 hónap munkaviszonyra nem ad senki pénzt, különben sem akarom újabb adósságba verni magam, abból már bőven elég. ó fuck. kellett nekem elválni... az anyagi biztonságot feladni... IGEN!!! KELLETT!!!! inkább ez, mint a nyomorék házasság... igenis megmutatom, hogy összeszedem magam és talpra állok és egyedül is megyek valamire, nem fogok függeni senkitől, sem anyagilag, sem érzelmileg. ez utóbbi még fontosabb.
az elmúlt évet rendesen elkúrtam pénzügyileg, odavertem a seggére minden forintnak, az hiba volt. tanultam belőle. most igyekszem javítani a dolgot. talán sikerül...
na, nem nyavalygok. előre, arccal a vasútnak!!! oszt jónapot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése