ámbátor

nem úgy sikerült az este, ahogy terveztem, és amire készültem, mégis bizonyos szempontból jól sikerült.
a munkából rohantam haza. aztán a manikűröshöz, majd iszonyú jó időt futva a Kálvin térre. pár percet késtem, de megvárt a fiú. én meg se ismertem. ő jött oda hozzám. beültünk a Rádayban a Párizs,Texasba. ittam egy tejeskávét. fél 10-ig ültünk ott. beszélgettünk. nem reménytelen. de kíváncsi vagyok, jelentkezik-e még. mondta, hogy írjam meg neki az msn címemet, hogy ott tudjunk dumálni. megírom.
aztán haza indultam. már a Corvin mozinál jártam, amikor hívtam R-t, hogy hol van. azt hittem, hogy már a konyhában bűvészkedik, mert ugyebár abban maradtunk, hogy majd ő készre süti a kaját. kiírtam neki minden szükséges infót hozzá. ehhez képest még nem is volt nálam. hanem otthon. és tök szottyadt kedve volt.
10 után ért oda hozzám. valamit baszakodott a gépemmel, szerinte már jó lesz, aztán megetettem, mert közben a kaja is készen lett. végül én sütöttem meg ugyebár.
már az ajtóban megjegyezte, hogy milyen szép vagyok, szép a hajam, csinos vagyok, meg minden. kiderült, hogy Fehérváron volt a kislánynál, de mivel elmondta, hogy este hozzám jön, a kiscsaj addig verte a raplit, hogy fel kellett hoznia magával, mert így talán jobban szem előtt van. mielőtt meg eljött volna otthonról, említette a lánynak, hogy én megtaláltam iwiwen.
R: Marion megtalált iwiwen.
Csaj: Hogyan?
R: Némi intelligenciával.
Cs: Tehát akkor én nem vagyok intelligens???
R: Jó, akkor némi szerencsével.
ezután követelni kezdte a lány, hogy mutasson meg engem iwiwen, mert tudni akarja, hogy kihez jön. erre R nem volt hajlandó. rávágta az orrára az ajtót és otthagyta. szóval volt hiszti rendesen. R már nagyon unja, ezt látom rajta és el is mondta.
a történtekből következett, hogy bármennyire is szeretett volna, nem maradhatott nálam reggelig. éjfélkor hazament.
nem tudom mi van vele... olyan furán nézett rám... pont úgy, ahogy anno tavaly februárban, mielőtt kiderült volna, hogy sumákoltam és ezért levesben a helyem. úgy nézett rám, mint akkor, amikor azt gondolta, más pasi már régen nem vacillált volna és összeszögelt volna velem. mert abban az időszakban már arról beszélgettünk, hogy esetleg összeköltözhetnénk.
kifakadt tegnap, hogy jobb lenne neki egyedül. én erre nem mondtam, de legközelebb megmondom, hogy nem kéne neki egyedül lenni, csak egy érett, normális, nem hisztis nő való mellé, nem pedig egy gyerek. ennyi. nyilván itt most magamra is célzok, hogy én lennék az ideális partner. azt gondolom, hogy sokszor ő is ezt érzi. komolyan, úgy néz rám... őrület, hogy mi van a szemében. benne van, hogy tudja, érzi, én vagyok az, akit keres. akire szüksége van.
fura, mert persze nem vagyok szerelmes. sokat gondolok rá, de nincs az a lángolás. azért még hódítgathatna, hogy teljesen odaadjam magam. mármint a szívem, a lelkem is. a testem már az övé, rendelkezhet vele... :)
fú, meg volt őrülve tegnap... kivillant a melltartóm ésssss... jujjj... nem akart megcsókolni, mert nem... mert nem bírtuk volna abbahagyni. azért a búcsúzáskor mégis. hosszan. szenvedélyesen. mély sóhajokkal kísérve.
nos, és hogy azért kerek legyen a történet, a kislány ma lepattan, haza, ő meg szabad lesz egész hétvégén, azzal az indokkal, hogy "dolgozik"... tehát ma este feljön és ott alszik, és jobb is így, mert legalább nem kell korán kelni, heverészhetünk, ameddig jólesik.
úgyhogy most már csak azt kérem a Jóistentől és minden Aprószenttől, hogy ne jöjjön meg holnapig a Mikulás, Piroska és semmi ilyesmi. mert sajnos ma van a napja elvileg. nem akarok pirosbetűs napokat legalább vasárnap reggelig. megkönyörgöm a testem és a természetet, hogy most az egyszer tartsa vissza magát.
hú, mikor elmeséltem, milyen szülinapot csaptam TG-nek... felcsillant a szeme... irigykedett ezerrel. persze A DAL-ról jutott eszembe, mert míg vacsizott, a Petőfi lenyomta. :)
ma (is) nagyon szép leszek, és kívánatos, és kedves, és bájos, és szexistennő, meg minden. azt akarom, hogy R a rabommá váljon, hogy soha ne akarjon mást, csak engem. és nemcsak az ágyban.
ja, R kitalálta, hogy vesz egy biciklit, azzal fog járni a városban, hogy mozogjon. hogy majd attól lemegy a hasa. elmeséltem neki, hogy TG (aki csúcsbringás) mit mondott, hogy a bringázás pont nem a hasat faragja. na, mindegy, R azért lelkes és bringázni fog. csak el ne üsse nekem valami barom...
tök fura ám ez az egész. nem gondoltam volna, hogy mi egyszer még újra ilyen közel kerülünk egymáshoz. nemrég még megcsókolni nem akart. most meg... főleg, hogy rájött, az a nő mégsem a tökéletes választás.
hát ennyi a tegnap esti story. epedve várom ma a folytatást. :)