szerda, január 02, 2008

megköszönte

ma KM, hogy megadtam neki azt a lehetőséget, hogy megtapasztalja, hogyan lehet valakit szeretni. hogy milyen is az, valakibe szerelmes lenni...
na, hát ezzel aztán ki vagyok segítve. nem is tudom minek beszélgetek vele. folyamatosan csak megbántom. ma is faggatott arról, aki miatt levesbe tettem. (megjegyzem, ha nem lenne más, akkor is leves lett volna, de ezt neki nem kell tudnia)
csak annyit mondtam, hogy bárcsak összegyúrhatnánk egy kicsit KM-ből, meg TG-ből. akkor a számomra tökéletes pasit kapnám. nyilván KM-ből azt gyúrnám hozzá TG-hez, hogy annyira, de annyira szerelmes belém. hogy annyira meglátta, értékelte bennem pillanatok alatt, amit más nem. amilyen igenis vagyok. és ami minden normális pasi álma. már akinek érző szíve van. és tudom, hogy TG-nek az van, nem is erről van szó, csak... csak rossz időben kontaktolok vele... ennyi...
áhhhh... mit is írtam az előbb??? hogy nem nyavalygok és takarodok aludni.
semmit nem vagyok képes megcsinálni, amit eltervezek. semmit. még ilyen kicsiben sem.
szánalmas vagyok.
ehhh...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése