a messzemenő következtetéseket. nem kell rá semmit mondani. inkább ne. most egy "nem"-től összezuhannék. legalább a hétvégém legyen valamilyen...
bár holnap este biztosan gondoskodom a felejtésről és a tudatmódosításról. muszáj. máshogy nem élek túl. semmit.
nem bírok most itt lenni. munkahelyen. egészen máshol járok. és teljesen máshol lennék most, ha lehetne...
szétestem. apró darabokra. újra fel kell építenem magam. össze kell szednem magam. talpra kell állnom. sőt, leginkább felejtenem kellene, de pont az nem megy. kínkeserves az egész.
valahol inspirál, hogyne, de a tehetetlenség, a gondolatok, érzések súlya megköti mindenem. nem mozdul a kéz, a láb, a száj, csak a gondolatok pörögnek egyre... az inspirációhoz a hajamnál fogva kellene kicibálni magam ebből az érzelemspirálból, ebből az örvényből, amibe kerültem. ami egyre csak húz magával a mélybe. ahelyett, hogy felemelne. egyelőre csak ránt lefelé.
pedig fel kell emelkednem, különben végem. összeroppanok.
inspiráció. igen. ki kell használnom. inspiráció. igen. adj erőt!!!!
megjegyzem, még mindig az ÉLET CSÁSZÁRA vagyok, hiszen megadatott számomra az, ami nektek nem: személyesen ismerhetek egy fantasztikus embert... :)
*csillámpor és örömmámor*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése