írtam R-nek egy mailt, hogy ha a lakásom felé jár, akkor dobja be a postaládába a kulcsaimat, lehetőleg záros határidőn belül. semmi hello, semmi köszi, csak ennyi. látni nem akarom a pofáját. hallani nem akarom a hangját. végeztem vele. a barátsággal is, meg mindennel.
Fotós viszont annál többet jár a fejemben. mármint pozitív értelemben. sajnos... jó lenne, ha adna valami életjelet...
gondolkodtam, hogy mennyi esélyünk lehet, ha és amennyiben még találkozunk és ő is úgy gondolja, egy tartós kapcsolatra. netán hosszútávúra... én nagyon díjaznám... nyilván vannak hibái (kinek nincsenek???), ráadásul Kos, de basszus ez sem érdekel. semmi se nem. csak Ő. kívánom a szervezetét és már nagyon várom, hogy belémmártsa a pennáját végre... :) ó, ha belegondolok... máris jobban vagyok. :) persze elég csak a szombat éjjelre gondolnom, akkor is elalélok...
áhhh... nem hiszem, hogy nekem lehet ilyen jó pasim... bár megérdemelném, de... áhhhh... na, mindegy...
viszont a fiatalabb pasi-idősebb nő kapcsolatról cikkezik a velvet, kezdem érteni, hogy miért keresgetnek ezek a fiúcskák engem, illetve miért szerelmesednek belém olyan hamar/könnyen. (remélem Fotóssal is ez lesz...)
hinnye, de nehéz a várakozás... de nehéz megállni, hogy ne írjak neki smst. hinnye, de kibaszottul rápöriztem már megint. hinnye, de nagyon vissza kéne venni az arcomból...
na, ennél hülyébb sem leszek már asszem, mint most vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése