a tegnapi idillt

egy telefonhívással tette gallyra ma délelőtt Repülős. tudom, nem ezzel kellene kezdenem, de most ez él bennem élénkebben, mint az idill. nos, még este beszéltünk róla, hogy esetleg a VOLT-on kettesben sátraznánk. nekem persze tetszett az ötlet. erre hív ma, hogy 3 kispajtása foglalna szállást Sopronban, 4 főre, és hogy mi legyen, mert ha én nem megyek, akkor velük, ha meg megyek, akkor velem.
én: hm. és te mit szeretnél?
ő: hááááááát... ha nem haragszol meg, akkor én a kispajtásaimmal nyomnám le ezt a fesztivált.
én: rendben. akkor legyen így.
ő: te egy Tündér vagy...
én: igyekszem.
nem volt természetes a mosolyom közben, azt el lehet képzelni... aztán még néhány szó, hogy kinek milyen napja van, aztán ennyi. varázslat. úgy elbaszódott a kedvem, hogy majdnem elbőgtem magam. tudom, nem kéne ezen hisztiznem. nem is fogok. szó nélkül lenyelem a döntését. igazából, lássuk be, nem kötelező neki 2 hónap ismeretség után már egy fesztivált egy sátorban velem végignyomni. 3 hétnyi ismeretség után meg pláne nem. meg hát ki tudja, hogy addig még mi lesz... szóval kb. pont nem érdekel. csak kicsit rosszul esett. vagyis, inkább a tegnapi este után rosszul érintett. mindegy.
amúgy persze minden oké. délután kimentem hozzá a Margitszigetre. vettem egy méhecskés könyvjelzőt, meg egy méhecskés tollat a Fakopáncsban. hogy ezeket vigye magával Kanadába. hogy eszébe jussak róluk. (azért méhecskés, mert kineveztem magam az ő Nagypotrohú Méhkirálynőjének. mert vasárnap éjjel méhészkedett. meg mit tudom én. mindegy.) látszólag örült neki. behajintotta a táskájába. aztán ücsörögtünk a kis plédjén. illetve ő feküdt, én ültem. majd meghaltam a melegtől. simogatott, puszilgatott. aztán kézenfogva sétáltunk a villamoshoz. még a szigeten, útközben, szembejött a Történészfiú. aki a Terror Házában dolgozik. persze nem köszönt. én úgy röhögtem. pukkadoztam. Repülősnek röviden vázoltam a sztorit. de csak érintőlegesen. hogy milyen körülmények között ismertem meg azt a srácot (blogra kommentelés), azt nem mondtam. nem kell neki tudni, hogy egyáltalán tudom, mi az a blog. hogy írok is blogot, azt meg pláne nem... :))))
villamoson csók, ölelgetés, bazsalygás. persze, Király utcánál felszállt TomCat. pont oda, ahol mi álltunk. ha jól láttam, Athina is vele volt, de az nem biztos. ők is a Wesselényi utcánál szálltak le. én persze picit elkezdtem örömködni. nem kellett volna. Repülős elég rosszallóan nézett rám. aztán mondtam, hogy a kutyánk Athinától van és ennyi a sztori. nyugodjon meg. bazz... TomCat kicsit meg van hízva... :) na, mindegy. :)
felmentünk hozzá. hááááááát... nem csodálom, ha nem szívesen van otthon. klassz a lakás, puritán, célszerű, de semmi több. akkora az egész, mint a nappalim. nem csoda, ha egérlyuknak hívja. könyvek, cédék fő helyen, aztán ennyi. :)
kicsit belebeszéltem a mikrofonba. illetve nagyon. :) vetkőzni kezdett, mondom, felesleges, gyors leszek és kíméletlen. úgy is lett. percekig nem tudott megszólalni utána. totál kiakadt. sőt, aztán ahogy mentünk a villamoshoz, még mindig a szemét forgatta és ájuldozott. :) háháháááááááá!!! :)
felmentünk hozzám. akváriumtól besírt. tetszett neki. bár szerinte a berendezés elvonja a figyelmet a halakról. hát, mondom lehet, de ilyen fasza akváriuma akkor sincs senkinek. :) ebben egyetértett. míg én letusoltam, ő nyitott egy sört és olvasni kezdett a kanapén. egyszerűen jó volt nézni, hogy nem a tévére repült rá egyből, meg hogy feltalálta magát. elhelyezkedett kényelmesen, nyugiban és olvasott. csak álltam és néztem és arra gondoltam, hogy az exférjemet 6,5 év alatt nem tudtam arra rávenni, hogy egy könyvet a kezébe vegyen, hogy így szórakoztassa magát. ezt persze Repülősnek nem meséltem el, pedig ahogy néztem és ezen gondolkodtam, kérte, hogy mondjam el, mi jár a fejemben, de én megmondtam: még nem vagyunk úgy... :D
aztán írtam neki egy Flash cédét, egyből hallgatni is kezdtük. DC-n keresgéltünk zenéket. beszélgettünk. volt egy pillanat, amikor az arcát odafúrta a vállamhoz és megszólalt: "olyan jó itt lenni!!!" még nem tudom, hogy ez annak szólt-e, hogy tágas, napos a lakásom, vagy picit én is benne vagyok... erre nem tért ki. persze azért így is értékeltem.
9 után mentünk be aludni. illetve majdnem aludni. tegnap este nem sok gondot fordított arra, hogy nekem is jó legyen. fáradt is volt, meg nem tudom mi volt. ez annyira nem tetszett, mert most tökre rákészültem. de hát ez van.
hatalmas élvezés, elégedett mosoly és tekintet. ez lett a végeredmény. aztán még beszélgettünk picit. nem tudom, hogy mire reagált így, de egyszercsak szorosan átölelt és vigyorogva, de nagyon kedvesen, szeretetteljesen mondta, hogy "olyan aranyos vagy!!!!"...
végül bealudtunk. de kötelezően úgy kellett aludni, hogy a tenyerembe tette az arcát. hm. nagyon édesbogár... :)
reggel zokogva ébredés. ő ment dolgozni, én még visszafeküdtem. ha minden igaz, most láttam utoljára az elkövetkezendő két hétben. ja, még előadta, hogy péntek 13-án repül haza, ráadásul olyan géppel, amit ismert, sőt már szerelt is... hát... ez valami varázslat. mert mindezt nem úgy adta elő, hogy mekkora mázli... mármint a gépet. jujjj... féltem nagyon...
ma meg a telefonhívás. szóval ennyi a sztori.
csak úgy tudtam lenyugodni, hogy felhívtam 76-ost. hogy akkor jön-e ma este. mondta, hogy nem, mert a bnője nála van. de holnap tutter. varázslat. legalább alhatok. és nem kell ma főznöm. :) holnap viszont egy raklap chilis babot csinálok. :) beszélgettünk egy csomót. áááhhhh... még mindig szenved. mármint miattam. mármint, hogy szexelne velem szívesen. csak hát most vigyáz az én erkölcseimre... szó se róla... nem biztos, hogy én ellen tudnék állni neki. akár van Repülős, akár nincs. najó, utóbbi esetben pláne.
kiderült, hogy itt kolbászolt a környéken, lehet, hogy megkukkant ma, bejön hozzám. kíváncsi leszek. :) ismerjük azért a linkségét, lássuk be. :)
meg TG is lenyugtatott... áh... ezek az "exszerelmek"... azért jó, hogy vannak... hogy cimbiség maradt. valahogy mindig is jobban kedveltem a fiútársaságot, fiúbarátokat. egy csomó dolgot egészen más velük megbeszélni.
jah, tipikus egyébként, hogy ilyenkor jönnek az ajánlatok, amikor "foglalt" vagyok. még pár hónapja volt egy 24 éves, Zsolt nevezetű srác, akivel egyszer lefeküdtem. aki annyira odavolt magától, aztán meg... mindegy. az hívogat már egy-két hete, hogy van-e kedvem vele találkozni, sétálni, beszélgetni. hétfőn, mikor nyakig voltam az akváriumban, akkor hívott, hogy mikor. mondtam neki, hogy egyrészt most a legalkalmatlanabb a pillanat, másrészt meg úgy néz ki, járok valakivel 2 hete. (de fura volt ezt kimondani) ekkor illedelmesen elköszönt és sok sikert kívánt.
ma meg egy másik 24 éves, a Vendéglátós. asszem ilyen néven emlegettem. na, hogy találkozzunk ma. sőt. reggel írta, hogy most. visszaírtam, hogy 1. dolgozom, 2. járok valakivel.
varázslat...
ma van a Tesóm pasijának a szülinapja. ugyanaz a keresztneve, mint Repülősnek. írtam neki köszöntő sms-t. erre visszaír, hogy köszöni és hogy Tündér vagyok... varázslat. ma minden Péternek Tündér vagyok... pfffffffff...
sokra megyek vele...
áhhh... nem nyavalygok... nincs okom rá. bár picit elbizonytalanodtam megint. no, nem ettől a VOLT-os sztoritól, mert leszarom. úgyis córesz van. hanem úgy általában... ecsetelte tegnap, hogy majd biztos meg fogom unni. mert az előző hosszú kapcsolatának is az lett a vége, hogy a lány megunta. vagy közösen unták meg az egészet. hát... a szintén vízöntő exférjemet ugyebár szintén simán meguntam... szóval ettől azért rettegek... na, mindegy, kár előre parázni. még ő is megunhat. be is látta, hogy persze, durván hangzik, de ez is benne van a pakliban... hát szép... szóval ilyen dolgokról fecsegtünk este... ettől nincs annyira kibaszott jó kedvem. és akkor még rápakol ezzel a fesztivállal. ehhh...
na, takarodok dolgozni. hátha kicsit felejtek. :)