szerintem szeret...

mármint Repülős... (aki nem vezeti, hanem SZERELI a repülőket. csak úgy megjegyzem...).
hát, az úgy volt, hogy ma egész nap TG osztotta nekem az eszet. rávilágított igazságokra rendesen. ettől a levelezéstől persze úgy megúsztam a melóval, hogy 3/4 órát ráhúztam. botrány. és így is kummantottam egy csomót.
elindultam, felültem a 105-ös buszra és csak néztem ki a fejemből. TG-re gondoltam, a beszélgetésünkre, meg 76-osra, hogy mit akarok tőle, vagy mit nem, meg persze Repülősre. hogy most mifasz. nem volt kedvem leszállni a buszról. (amennyire tele volt, nem is tudtam volna) így mentem tovább. a Deákon megint nem szálltam le (nem tudtam), mentem tovább. Apor Vilmos tér, hajrá. csak néztem ki a fejemből a dugóban. az Alagút teljesen elvarázsolt, ahogy mindig... az égbe emelt ujjaimmal próbáltam elkapni a lámpákat. csillagokként tekintettem rájuk. az Alkotás út után jutott eszembe, hogy fel kéne menni Bétához, dumálni, picsogni kicsit. ahogy ő szokott hozzám. a Királyhágó térnél hívtam fel, hogy hol is lakik pontosan? meg hogy ráér? elindultam hozzá. közben hívott a Tesóm. akkor már bőgtem. ő meg lenyugtatott és megdícsért, hogy milyen jól kezeltem a VOLT-os szitut. hogy büszke rám, milyen felnőttként viselkedtem. akkor már nem igazán szórta a tömjént, amikor benyögtem, hogy 76-ossal csókot váltottam. vagy valami ilyesmit. na, mindegy, jó volt vele beszélni. bár utána is a sírás kerülgetett sokáig. megérkeztem Bétához, aki szinte egy szál csöcsben integetett nekem az erkélyen, na akkor már röhögtem. :) idióta. :D
dumálgattunk, készülődött. aztán elindultunk. nem volt kedvem hazajönni. a Döbrentei térnél találkozott Tomival, én meg mentem tovább. ekkor kaptam egy sms-t Repülőstől, amiből azt gondolom, hogy. :) ez állt benne: "Szia! Meglepően nyugodt nap volt a mai, remélem, a Tiéd is! Holnap este nem tudunk találkozni, de pénteken szívesen beugranék a melódba elköszönni. Puszi!" ... és akkor ezt elolvastam... és akkor elkezdtek potyogni a könnyeim. az örömkönnyek... merthogy én már biztos voltam benne, hogy holnap nem találkozunk. mert tudom, hogy rengeteg dolga lesz az utazás előtt. de azt legmerészebb álmomban sem reméltem, hogy még szeretne látni, elköszönni tőlem pénteken... és hát ebből gondolom, hogy nem vagyok közömbös. hogy úgy gondolja, nem hagyhat itt csak úgy. a ma reggeli öleléssel. hogy még találkozni akar. érezni, csókolni, ölelni... és ez tök jó.
szóval sírdogáltam a 18-as villamoson (napszemüveg mögött persze), amikor a Szabadság-hídhoz értem. na, akkor meg azért sírtam, mert eszembejutott TG, meg az első randink, az első csók a hídon, majd az eső elől futás a buszmegállóba... stb. és valahogy kettősség volt bennem. hogy ez a híd... hogy el kell engednem a régit és be kell fogadnom az újat. hogy teret kell engednem ennek az újnak. hogy nem szabad már visszanyúlnom a régihez. és nem szabad azon agyalnom. hiszen itt van egy férfi, akinek tényleg kellek. és nemcsak egy alkalomra. és nemcsak hülyít. hanem engem akar, úgy, ahogy vagyok. és ezt meg kell becsülnöm. és nyitottnak kell lennem rá. éppen ezért holnap 76-ostól is távoltartom magam ügyesen. véletlenül sem történhet semmi. szájrapuszi max. de hát neki ennyit engedélyezhetek. baátom. :) nade, aztán haladtam tovább a Körtérre, ahol meg eszembejutott, hogy itt már jártam zokogva, anno, mikor 76-os házánál álltam a szakadó esőben, miután "szakítottunk" tavaly februárban. na, akkor meg azért bőgtem. ja, és megláttam az Ahicos plakátot (céronaldó és rooneybaba kurvanagyban), na akkor megálltam és csak bámultam őket. akkor meg azért bőgtem, mert eszembejutott a bajnokság meg a BL megnyerése. kész. konkrétan hazáig bőgtem. igazából persze Repülős járt az eszemben. hogy mennyire édipók.
felhívtam még a Tesóm ezzel az örömhírrel este és hát közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy a reggeli telefonbeszélgetéssel nagyot dobtam a dolgokon. hogy ez így történt. "engedd el és megkapod..." ugyebár... hogy jófej voltam, és megértő, és nem hisztiztem... és ezzel kivívtam nála azt, hogy még inkább "ragaszkodik" hozzám. hiszen egy ilyen jófej, megértő csajhoz ki nem ragaszkodik??? (pláne olyanhoz, aki mikrofonpróbacsászárnő... :D) kivívtam azt, hogy fontosnak találja az elköszönést tőlem.
és ez jó. még most is sírhatnékom van, ha erre gondolok... de összeszedem magam. nem lehet állandóan picsogni... :D
úgyhogy most icipicit boldogan megyek aludni. a napom mégiscsak pozitívan végződik. pedig... pedig 5 körül még úgy volt, hogy a 105-ös busszal fogok ingázni, keringőzni az első éjszakai buszig... :)