PMS. tegnap elég változatos napot okozott.
hazértem a munkából, leültem a wc-re, kezembe vettem az Őfelsége pincére voltam c. könyvet, mert még volt 10 oldal kábé, amit nem olvastam el. nekiláttam. és zokogni kezdtem. még most is beleborzongok, ha belegondolok, mik voltak ott leírva és hogyan. aki már olvasta, talán tudja/érti/érzi, hogy miről beszélek. aki még nem olvasta, az ne habozzon. a film a nyomába sem érhet.
szóval hosszú-hosszú percekig zokogtam, közben többször elolvastam ugyanazt a részt, azt a 2-3 oldalt, ami annyira odabaszott. nagyon nehezen tudtam megnyugodni.
kisírt szemekkel, elkenődött sminkkel nyitottam ajtót a vízóra leolvasónak, aki csak nézett... később rájöttem, hogy nem feltétlenül a fejemet nézte, hanem, hogy Rooney póló van rajtam. :)
8 körül érkezett Repülős. fostalicska kedvvel fogadtam. de nagyon édes volt. ölelgetett, puszilgatott, kérdezgette, hogy mi a baj, nyugtatgatott stb. hát nem is tudom... tündérmackó...
együtt néztük a meccset. jól be vodkanarancsoztam. nem írom le, hogy mennyire voltam idegzsába. nagyon durván. a lényeg, hogy győztünk. a végén sikítva ugrottam a nyakába, ölelgettem, puszilgattam, ő meg tűrte nyugodtan. meg egyáltalán, az egész este alatt nagyon jól viselkedett. pedig nem voltam könnyű eset. amíg vezettünk, azért. amikor kiegyenlített ez a fostenger csapat (akik egyébként méltó ellenfél voltak, mert kurvajól játszottak), akkor azért... áhhh... a 11-eseknél sokszor oda se mertem nézni. aztán a végén... ujjongás... :)
aztán bementünk aludni. próbáltunk szexelni, de egyszerűen nem tudtam koncentrálni. illetve úgy kezdődött, hogy tényleg aludjunk, mert nagyon fáradtak vagyunk. aztán ingerelt, akkor nagyon jó volt, közel jártam, aztán abbahagyta, aztán mikor újrakezdte, már nem volt olyan jó. kérdezgetett, hogy mi van velem, hogy miért van ez. mondtam, hogy még fejben nem tudtam rendezni ezt a helyzetet és el kell hinnie, hogy nem benne van a hiba, hanem bennem. meg azt is, hogy engem is legalább annyira zavar a dolog, mint őt, ha nem jobban. összebújva aludtunk el végül.
reggel meg zokogva felkelés. szokás szerint. villamoson ölelkezés, csókolózás... áh... én nem tudom. ez már nem lehet véletlen. ez már nem csak azért van, mert mit tudom én... hogy megdughasson. ez már valami több, nem????
valaki segítsen, kérem, erősítsen meg ebben, hogy jól gondolom...
megálltam egyébként, hogy ne kérdezzek rá, mikor találkozunk újra. kíváncsi leszek, mikor jelentkezik. :)
holnap beköszönt Vérnénnye, úgyhogy egy darabig csak kultúr programokat lehet velem csinálni és semmi malackodás. :) aztán meg elutazik Kanadába... ah... már most belepusztulok... imádom az öcsipók fejét. nagyon-nagyon.
többet nem tudok mondani. kérem kapcsolja ki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése