nincs időm írni

basszameg.
tegnap egy fél napos tréningen voltam. pont olyanon, illetve annál szarabbon, mint amit én szoktam tartani. szóval erről ennyit. ezért a pénzért én is megcsináltam volna. halálra untam magam és utáltam az egészet.
1 után értem be a melóba. a legfontosabb dolgokat elintéztem, a többibe meg beleszartam. ha már a tréninggel büntettek, akkor ez a minimum. :)
inkább trúval és TG-vel pofáztam. juuuuuuj... felcsaptam kerítőnőnek. remélem jól fogom bírni a dolgot. :) picit azért basz, hogyne baszna, hogy izé... nem én vagyok az "édesdrágaangyal", de éppen ideje már ezen túllendülnöm. bírom ezt a két embert, és ha netán egymásra találnak, akkor az nekem öröm. öröm kell, hogy legyen!!!! kell, hogy legyek ennyire önzetlen. 30 évig éppen elég önző voltam. mindenkivel szemben. leginkább a családomat terrorizáltam. meg hát szinte mindenkit, amikor csak lehetett. most már ideje jócselekedeteket is gyűjtenem. hogy a végelszámolásnál majd valami kellemesebb bugyorba kerüljek a pokolban. mert hogy oda jutok, mármint a pokolba, az tutter. azt már nem tudom visszacsinálni. de hátha Sáti megkegyelmez és valami lightosabb helyre utal be. :)
azért megnéztem volna TG-t, ahogy a TGV-n ülve, izgipók fejjel írogat nekem. istenem... azért nem semmi ez a világháló. meg a XXI. század... szívesebben élnék a XX. század elején, ez tény. ez nem kérdés. de azért élvezem a XXI. század vívmányait is elég erősen. :)
Repülős tegnap Nick Cave koncerten, én meg akváriumberendezést tartottam ezerrel. vettem halakat, növényt, levegőztetőt, csigát, halkaját. valami varázslat... a macska még nem ciccergett rá, legalább is este nem, kíváncsi vagyok, ma mire megyek haza. :)
tegnap áttettem 76-ost holnapra. nagyon megértő volt. és örült, hogy a "szerelmem" miatt mondom le. :) mert hát nem bírtam ki, hogy megvonjam magamtól Repülőst, meg ő se bírta volna, szóval beadtam a derekam. így, ha minden igaz, ma a Margitszigeten találkozunk, aztán hazafelé felugrunk hozzá a cuccaiért, majd átmegyünk hozzám. épp most írt, hogy rettentő rendrakásban van. írtam neki, hogy miattam aztán ne. tényleg ne. de azért édes nem??? :)
ma reggel volt az első alkalom, hogy olyan feszülős (gyk: sztreccs) felsőt vettem fel, ami már egyrészt megvan egy éve (még Manchesterben vettem), másrészt, amiről soha nem gondoltam, hogy fel fogom venni úgy, hogy nincs rajtam pulcsi. tehát egy szál szűk felsőben meg egy farmerben jöttem ma dolgozni. ez világtörténelmi pillanat!!! :) erre még nem volt példa. elég jól érzem magam benne, nagyon nem feszélyez, de azért reggel a szembejövők tekintetét még nem mindet tudtam értelmezni.
nem tudtam eldönteni, hogy aki megnéz, az azt gondolja:
a.) "Úrjézus!!! Ez a kövér disznó miért nem zsákot hord? Nézett ez ma reggel tükörbe??? Csak úgy röcög a hája a szűk pólóban!!!!"
b.) "Úrjézus!!! Ki ez a bombázó??? Mennyire jó kis husi csaj!!! De jól áll neki ez a szűk felső!!!"
mostanra eljutottam oda, hogy már nem is érdekel. a cél, hogy délután Repülősnek tetszem, aztán kész. a többi nem érdekel.
valami kis apró ajcsit vinni kellene neki... de mit??? valamit, amit esetleg Kanadába is magával vihet... amiről emlékezhet rám... hm. nem is tudom. még gondolkodom... :)