a tegnapi randit, bár egy kicsit módosítottunk rajta. Thomán István utca törölve, helyette 7-re jött hozzám, hozta a Terrorbolygó c. filmet. megnéztük. aztán a Ponyvaregény végét, amit a múltkor nem. aztán a Showder Klubot. aztán mentünk szundizni.
csoda, hogy ennyi ideig fenn tudtam maradni. ő tényleg aludni akart, aztán persze meggyőztem, hogy nem kéne... :) úgyhogy még nem aludtunk. ;) egyikőnk se bánta meg persze. hacsaknem reggel, amikor fel kellett kelni. 5-kor kelt, csináltam neki kávét, dohányoztunk, majd elindult dolgozni én meg visszafeküdtem aludni. 7-kor bírtam felkelni, nagy nehezen. "örömmel" konstatáltam, hogy szakad az eső. a cipőm beázott, lábfej középig vizes zokniban ülök egész nap. varázslat....
kérdeztem Repülőst, hogy nem zavarja-e, hogy nem vagyok pálcipower. mondta, hogy nem. de mondom: "bizti??? így görbüljél???" erre ő: "figyelj, ha nem így lenne, nem állna a gyík..." :D ezzel megnyugtatott. :)
még tévézés közben mondtam neki, hogy olyan aranyosan mosolyog mindig rám. hogy mivel érdemeltem ezt ki? erre csak annyit mondott, hogy "így sikerült". mármint a mosoly.
picit persze megint elbizonytalanodtam, mert előadta, hogy lehet, ősszel dobbantana pár kollégájával külföldre, mert az ő szakmájával ott hülyére kereshetné magát, és különben is elege van már a mostani munkahelyéből. na, hát ha ez így lesz, akkor bizony elválunk egymástól, mint ágtól a levél. azt hiszem, jobb ha nem is bonyolódom bele jobban érzelmileg, mert ha tényleg világgá megy, akkor aztán jön a szenvedés megint.
az a baj, hogy baromi nehéz nem belebonyolódni érzelmileg, mert szerintem én már a fejem búbjáig benne vagyok. vele ellentétben. vagy nem tudom, hogy ő mit érez. érez-e egyáltalán valamit. fogalmam sincs... tudom, tudom, másfél hete ismerjük egymást. ne legyek türelmetlen.
az tény, hogy nagyon édesen viselkedik velem. és minden pillantásában van valami jó, valami kedves... de mondani nem mond semmit. még csak nem is becézget. jó, talán nem is az a típus... áh... nem tudom... :(
holnap jön, együtt nézzük a BL döntőt. mára meg kiadtam a jelszót, hogy munka után mindketten takarodunk haza és alszunk. egyetértően bólogatott. :)
hiányzik... nyüsz-nyüsz... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése