az előbb, hogy ha ilyen tempóban fog menni a fogyás (márpedig miért ne menne??? kemény vagyok, mint a VIDIA!!!), akkor július közepére 60 kg leszek, annyi, amennyi cirka 20 éve nem voltam. hozzáteszem, 20 éve 12 éves voltam... szóval gáz... én már ötödikben megütöttem a félmázsás vágósúlyt... úrjézus... én úgy szégyelltem magam... a szüleim helyett is... hogy csak tömtek állandóan. mozgás meg zéró.
jó, az apám azért vitt ide-oda, kertben csináltatott velem ezt-azt, hogy ne follyak le a székről... én persze mindig is utáltam ezt.
nem véletlenül szoktam rá az olvasásra. arra rá lehetett fogni mindig, hogy miért nem megyek ki a lakásból a kertbe, hogy legalább a nap érjen. olvasok. vagy tanulok. és passz. ennyi. hagyjanak békén. elvoltam egyedül szépen. zenét hallgattam, írogattam, pakolásztam, ábrándoztam, ilyesmi. mindezt a négy fal között. egyedül. szép gyerekkor.
nem véletlen, hogy felnőttkoromra olyan defektusaim lettek, amilyenek. (depresszióra hajlamosság, társfüggőség, kórosan elhízottság, intelligencia, műveltség, olvasottság...)
no, nem is ez a lényeg, hanem hogy most rettentő lelkes vagyok. lehet, meg sem bírok állni a 60 kg-nál... jujjjj... pálcipower leszek!!! :) jó, hát úgy már nem fogok kelleni azoknak a pasiknak, akiknek eddig, de ki a francot érdekel??? nekem se kell már egyik pasi se, aki eddig kellett... majd lesz más. vagy nem lesz. vagy mit tudom én. nyazsgem. :)
találok valami nagyon jómódú embert, aki vesz nekem új melleket... mert azok nagyon fognak hiányozni 60 kg-os koromban... :( már most is hiányoznak. emiatt az egy miatt bánom csak ezt a sok fogyást. hogy nincs mellem. sose gondoltam volna, hogy visszasírom a 100C-t. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése