milliónyi

variáció és fikció játszódott le az agyamban hétvégén... persze nem tudtam kikapcsolni...
folyton Repülősre gondoltam. :(
számtalanszor átgondoltam, hogy ha hív, akkor mit fog mondani és arra én mit mondok, mit lépek stb. ezt kb. a nap 24 órájában és kb. 628.435-ször. 3 napon keresztül. remek hétvégém volt. a szüleim édesek, de fárasztóak. ilyen állapotban meg pláne. sajnálom, hogy nem voltam velük túl türelmes és barátságos, de ennyire voltam képes.
a legvalószínűbb variáció persze az, hogy nem fog hívni. itt lesz Pesten és esze ágában sem lesz, hogy velem találkozzon. ha ez így lesz, végleg lemondok róla és befejeztem az agyalást. de még várakozok. kedd délutánig. ha addig nem keres, akkor tényleg vége. ennyi. részemről lezártnak tekintem a dolgot. legalábbis megpróbálom.
megint az van, hogy az agyam tudja, nyomatja: "menekülj baszki, ez a pasi nem neked való, nem érdemel meg, nem akar téged..." a szívem meg fáj és dübörög és szétszakad, ha nem csókolhatom meg újra, záros határidőn belül...
igazából arra vágyom, hogy most ő teperjen kicsit. ami nyilván esélytelen, hiszen nem lett belém szerelmes. ámbátor, ha az kell neki, hogy küzdhessen, hát most megkaphatja... kb. onnan indul az egész, mint mikor az első levelet megírta. kb. annyira vagyok oda érte. (najó, jobban, de azt neki nem kell tudni) szóval nem is nulláról, hanem inkább -100-ról indul. és hát innen szép nyerni. de csak a naiv énem az, ami elképzeli, hogy teperni fog. hogy hiányzom. hogy bassza a csőrét, hogy 1 hete nem jelentkeztem. (ez utóbbiért kibaszott büszke vagyok magamra, és szerintem lehetek is...) szóval nyilván eszébe sem jutok. elvan, barlangászik és kész. szarik arra, hogy velem mi van.
pénteken megint keresett Deszkás, hogy találkozzunk, de ugye anyuéknál voltam. talán szerdán koccolunk... ha Repülős addig nem jelentkezik, akkor pláne. ha jelentkezik, szerintem akkor is... tudom, ez így elég szarul hangzik... de talán mégse annyira. nehogy már azt higgye, hogy ő van a világon egyedül... hiányzik, és vonzódom hozzá, de ennyi és nem több. sokat kéne letennie az asztalra ahhoz, hogy máshogy gondoljam...
jaj, csak hívna fel, hogy tudjam, nem múltam el nyom nélkül... csak ennyi bizonyosságot szeretnék... a lelkemnek nagyon jót tenne... aztán majd kezdenék valamit a kialakult helyzettel... valamit, okosan. :)
újraolvastam az sms-eit... mert még nem bírtam kitörölni őket... az a fura, hogy minden olyan klasszul indult. meg még 2 hete is annyira jónak tűnt minden. mármint a részéről. aztán meg mi lett a vége??? nem lehetek közömbös neki... ezt nem hiszem el továbbra sem. de akkor mi a baj???? mi történt??? mitől fél??? mitől ijedt meg??? miért menekül??? nem értem... egyszerűen nem értem...
jó lenne ezekre a kérdésekre választ kapni, mert a válaszok nélkül sokkal nehezebb a dolgot feldolgozni. lehet, hogy még egy nagy beszélgetés hiányozna... hogy attól még változna valami, jó irányba. az a baj, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy az az indok: nem lett szerelmes... egyszerűen nem tudom/akarom ezt elhinni. akkor miért bánt velem úgy, ahogy??? mert jólnevelt??? hát baszki... jólneveltségből ne tápláljon semmiféle hiú ábrándot... szerintem.
áh, nem tudom. semmit nem tudok. :(
bízom benne, hogy hamarosan jön valaki, aki feledteti... más gyógyírben egyelőre nem bízhatok. :(