egészen berekedt, annyit sírdogált míg nem voltam itthon. mióta hazaértem, persze el sem mozdul mellőlem. megyek is vele mindjárt aludni. hulla fáradt vagyok. :S
mire hazaértem, az összes halam megdöglött, az akváriumban a víz teljesen fekete. R.I.P. jöhetnek az új halak és új csiga is. ennyi volt ez a csapat. 2 hónapot bírtak.
kurvára sajnálom őket, nagyon a szívemhez nőttek. valamihez nagyon nem értek, vagy valamit nagyon elcsesztem, ha nem bírták ki ezt az 5 napot...
persze nem volt erőm nekiállni kitakarítani az akváriumot. meg semmi máshoz se volt erőm. se a táskából kipakolni, se mosni, se mosogatni, se takarítani. semmi, de semmi... ott rohadjon meg minden... nem érdekel...
újabb mélyponton vagyok. megint egyedül vagyok. és persze megint gyűlölöm ezt az egészet. elbaszott ez az egész élet... egyre inkább érzem, hogy el kell húznom innen valahová, új életet kezdeni. vagy le kell húznom magam a wc-n...
pont az beszéltük tegnap TG-vel, hogy hol a picsában basszuk el mindig? hogy mindig ugyanabba a fosba lépünk? hogy miért történik az, hogy először nem kell, aztán beleszeretünk, megkedveljük, és mikor meg elhagy, bele akarunk dögleni.... ez a sorsunk? ezt dobta a gép? hol rontjuk el? és miért??? nem tudom megérteni... nem tudom felfogni... nem tudom elfogadni...
ez a pöcsfej (Repülős) is... minél inkább telik az idő, minél inkább nem jelentkezik, annál inkább meg vagyok őrülve és meg vagyok zuhanva miatta... a hétvégén persze ironizáltam vele kapcsolatban ezerszer, de belül szétszakadok, belepusztulok a hiányába... ha eddig szerettem, szerelmes voltam belé, akkor azt most szorozzuk meg százzal, ott tartok most. persze ebben benne van az, hogy nincs más és nyilván hozzá ragaszkodok... de azért az a 2 hónap amúgy se múlik el nyomtalanul... ha van valaki más, ha nincs...
nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd ősszel, ha végre rendben lesz a külsőm, a plasztikai műtét után, hogy akkor majd mennyire lesz lehetőségem ismerkedni, válogatni az ajánlatok közül... ha akkor sem változik semmi, akkor be kell látnom, hogy velem van a baj, a belső tulajdonságaimmal, vagy a pasifelhozatallal.
nade akkor aztán tényleg lelépek. el innen...
ps.: még mindig nem válaszolt. asszem itt a vége. végérvényesen. megmásíthatatlanul. :S
mire hazaértem, az összes halam megdöglött, az akváriumban a víz teljesen fekete. R.I.P. jöhetnek az új halak és új csiga is. ennyi volt ez a csapat. 2 hónapot bírtak.
kurvára sajnálom őket, nagyon a szívemhez nőttek. valamihez nagyon nem értek, vagy valamit nagyon elcsesztem, ha nem bírták ki ezt az 5 napot...
persze nem volt erőm nekiállni kitakarítani az akváriumot. meg semmi máshoz se volt erőm. se a táskából kipakolni, se mosni, se mosogatni, se takarítani. semmi, de semmi... ott rohadjon meg minden... nem érdekel...
újabb mélyponton vagyok. megint egyedül vagyok. és persze megint gyűlölöm ezt az egészet. elbaszott ez az egész élet... egyre inkább érzem, hogy el kell húznom innen valahová, új életet kezdeni. vagy le kell húznom magam a wc-n...
pont az beszéltük tegnap TG-vel, hogy hol a picsában basszuk el mindig? hogy mindig ugyanabba a fosba lépünk? hogy miért történik az, hogy először nem kell, aztán beleszeretünk, megkedveljük, és mikor meg elhagy, bele akarunk dögleni.... ez a sorsunk? ezt dobta a gép? hol rontjuk el? és miért??? nem tudom megérteni... nem tudom felfogni... nem tudom elfogadni...
ez a pöcsfej (Repülős) is... minél inkább telik az idő, minél inkább nem jelentkezik, annál inkább meg vagyok őrülve és meg vagyok zuhanva miatta... a hétvégén persze ironizáltam vele kapcsolatban ezerszer, de belül szétszakadok, belepusztulok a hiányába... ha eddig szerettem, szerelmes voltam belé, akkor azt most szorozzuk meg százzal, ott tartok most. persze ebben benne van az, hogy nincs más és nyilván hozzá ragaszkodok... de azért az a 2 hónap amúgy se múlik el nyomtalanul... ha van valaki más, ha nincs...
nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd ősszel, ha végre rendben lesz a külsőm, a plasztikai műtét után, hogy akkor majd mennyire lesz lehetőségem ismerkedni, válogatni az ajánlatok közül... ha akkor sem változik semmi, akkor be kell látnom, hogy velem van a baj, a belső tulajdonságaimmal, vagy a pasifelhozatallal.
nade akkor aztán tényleg lelépek. el innen...
ps.: még mindig nem válaszolt. asszem itt a vége. végérvényesen. megmásíthatatlanul. :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése