az jár a

fejemben, hogy gondol-e rám... hogy eszébe jutok-e...
én sokat gondolok rá... sajnos még mindig... mondhatni állandóan ő jár a fejemben... hogy mit csinál most, mi van vele, hogy van...
és persze, hogy mikor fog hívni, ha fog, és mit fog mondani, ha felhív egyáltalán... hát... nehéz ez...
hiányzik... basszameg... kurvaszar ez a zéró kontakt... nagyon-nagyon szar... :(
mondjuk, büszke vagyok magamra, hogy már 3 napja bírom... de nem tudom meddig sikerül tartanom magam... ámbátor muszáj, hogy tartsam magam... MUSZÁJ!!!!!
OMFG!!!! hogy miért ilyen nehéz, és bonyolult ez az egész élet... tudom, TG... anélkül unalmas és színtelen lenne... ha nem lenne min agyalni... persze... de belerokkanok basszameg... próbálom magam erősnek mutatni, de belül fáj... még ha nem is voltunk egymáshoz valók... még ha nem is volt 100%-os... akkor is imádtam a cukorborsó fejét... meg mindenét... a részemmé vált röpke 2 hónap alatt... belémivódott minden szava, mozdulata, a jelenléte, a humora, a hangja, a tekintete, a csókja, az érintése...
persze, ez majd nyilván addig tart, amíg nem jön más, aki elvarázsol... persze, 76-osnál is ezt mondtam, TG-nél is ezt mondtam, aztán láthattuk, hogy meddig nem tudtam őket elengedni... hajajjj... nagyon sokáig... jó, mára már elengedtem őket, de 1-1,5 év kellett hozzá... igaz, időközben nem is volt említésre méltó pasi... aki miatt kiszerettem volna bármelyikükből...
és basszameg, igazából Repülős se az az említésreméltó, de valahol meg mégis az...
hát én nem tudom mi van velem... de most majd' megőrülök... megpusztulok... végem van... :S