elsősorban köszönet illeti a Nővéremet, aki mellettem állt minden pillanatban. aki az elmúlt két hónapban kitartásra buzdított (utólag látjuk azért, hogy feleslegesen) Repülőssel kapcsolatban, illetve aki mellettem állt és támogatott az elmúlt 3-4 napban, amikor azért elég csúnyán megzuhantam. köszönöm neki, hogy van, hogy létezik, hogy az én egyetlen drága Testvérem, hogy szeret, hogy törődik velem stb.
ezután jönnek a Barátaim, akik elláttak jó és rossz tanácsokkal az elmúlt időszakban, akikre hol hallgattam, hol meg nem (utólag persze már mindenki okos, de ez persze nem baj...), akik együtt örültek velem, vagy éppen együtt sírtak, akik kerestek, akik támogattak, akik bátorítottak, akik megpróbáltak felvidítani, amikor kellett...
álljon itt a nevük, a korrektség kedvéért abc sorrendben, hogy ne legyen sértődés: Barbi, Béta, Gyuszi, Nono, TG, Trú, Viki, 76-os...
Ők azok, akikről már tudom (és eddig is tudtam), hogy bármikor számíthatok rájuk, jóban-rosszban, egészségben-betegségben... sattara...
köszönöm nekik, főleg a tegnapi napot... hogy az aggódásuk, a törődésük könnyekre fakasztott... nem egyszer a nap folyamán. najó, 76-ost nem értem el, de ő már péntek este könnyekig hatott a Barátságával.
apró momentumként el kell mondanom, hogy tegnap este beléptem msn-re, TG egyből rámklikkelt, írta, hogy menjünk ZP, mert hát ajcsiosztás van, és erre üvöltve kezdtem bőgni. és nem Repülős miatt, hanem azért, mert baszics... ez az ember tényleg hozott nekem ajcsit Amszterdamból, és tényleg gondolt rám, és fel akart vidítani, (pedig akkor még nem is tudhatta, hogy mi a szitu) és fontos vagyok neki, mint ember, sőt mi több, jövőre együtt ejtjük meg az amszterdami túrát... még most is bőgök ahogy ezt írom... szóval valami hihetetlen... TG... ezúton is, meg minden fórumon, ahol lehet... szóval köszönöm a telibebaszott blogolásomnak, hogy megismerhettelek Téged... nem győzöm elégszer mondani... köszönöm...
meg persze azt is, hogy észérvekkel alátámasztottad, hogy miért nem érdemes bánkódni emiatt az ember miatt...
és persze köszönet a Többieknek is, akik egyből felajánlották, hogy találkozzunk, vagy felhívnak, vagy beszéljünk, nyalogassuk a sebeket, stb.
sokszor nyavalygok a Tesómnak, hogy nincsenek cimbik, nincsenek Barátok... ezennel befogtam a mocskos pofámat... és igen. elmondhatom, hogy vannak... 8-an legalább... és ez a 8 ember nekem mindennél fontosabb. és készenállok, hogy én is a legeslegtöbbet adjam nekik, amit csak egy Igaz Barát adhat...
Kedvesek!!! Bármikor számíthattok rám!!!! Köszönöm, hogy a Barátaim vagytok!!!! Maradjon is ez így, az Idők végezetéig, ha lehet... :)
meghajolok...
VálaszTörlés:)