konklúzió

a történtekkel kapcsolatban van. röviden talán ennyi: meg sem érdemelt...
hosszabban meg??? azt reggelig írhatnám...
tegnap elkezdtem neki egy levelet írni, amiben összeszedtem a gondolataimat, pro és kontra. a proval persze az egoját políroznám. a kontrával meg elmarnám magam mellől. az volt a terv, hogy bedobom a postaládájába hazafelé. aztán a Tesóm hálistennek lebeszélt róla. meg aztán én is magamat.
igazából nem tudtam eldönteni, hogy bele akarok rúgni még egy nagyot, el akarom marni végleg, vagy vissza akarom édesgetni.
ma már tudom, hogy csak alázni és gyötörni szeretném, mert egyáltalán nem érdemelt meg engem... én a lelkemet kitettem a 2 hónap alatt. a segge ki volt nyalva. de tényleg. azt csináltunk mindig, amit ő akart. akkor találkoztunk, amikor ő akart. hordtam neki haza a söröket raklapszám. nem volt orgazmusom 2 hónapig egyszer sem (bevallom őszintén, semmi, de semmi nem volt...), mégse vágtam ki a francba. ámbátor a szeretkezések nagyon jók voltak, jó élmény volt, de leginkább csak azért, mert az önzetlen énem imádta nézni, ahogy hörögve elélvez, majd kibaszott hálásan néz rám. az önző énem meg szenvedett, hogy "basszameg, nekem mikor lesz már jó???"...
én voltam a szenvedélyes, a romantikus, az aranyos, a tündérbogár, 2 azaz kettő hónapon keresztül. cserébe nem kaptam semmit. semmit, de semmit.
hogy nem égett ezer fokon, az enyhe kifejezés... az a baj, utólag azt érzem, ő már az első pillanatban eldöntötte, hogy nem lesz szerelmes, hanem elvergődik velem valameddig, aztán kész. útra tesz.
mert ha valakit meg akarok hódítani, basszameg, akkor nem így viselkedek. ha meg ő ilyen, akkor nagyon sajnálom, az összes következő nőjét. mindet. ugyanolyan balfasz, magánakvaló, zéró fantáziával és tűzzel megáldott ember, mint az exférjem. nem véletlenül mondtam én, hogy fázok a vízöntőktől. hát tessék. beigazolódott. az exférjem se volt belém szerelmes egy percig sem a 7 év alatt. szeretett, mint embert, de szerelem???? áhhh... felejtős...
szóval nem tudom mitől várta, hogy majd meg leszek hódítva, igazából nem is értem, hogy mit nevez ő harcnak??? jó, persze, nem kellett küzdeni értem, szinte semmit sem. készen, tálcán kapott. ebben én vagyok a hibás... de nem hiszem, hogy rózsákkal tömte volna tele a vázáimat, vagy elvitt volna valami romantikus, meghódítós programra egyszer is... nem nézem ki belőle sajnos...
76-os basszameg, az elvitt 4 nap után Egerszalókra, meg a Várba, meg a Gellért-hegyre, meg mittudomén, sétálni, andalogni, fotózott engem, imádott engem, elvarázsolt engem. nem is véletlen, hogy 2 azaz kettő HÉT után szerelmet vallottam neki és üvöltve bőgtem miatta.
hogy TG-ről már ne is beszéljek... már az első randink maga volt a nyáltól (és esőtől) csöpögő full romantika, már az első beszélgetésünk alkalmával olyan szinten elvarázsolt, hogy másnap hozzámentem volna feleségül...
Repülős meg langyospisi, maradjunk ennyiben. én már nem akarom utólag alázni, meg rugdosni, bár ezt elmondtam róla még a "kapcsolatunk" elején is.... nem való hozzám. ez a lényeg. nekem nem egy ilyen unalmas fickó kell. aki nem tud megőrülni. aki nem vállal be annyit, hogy munka után lejön hozzánk Agárdra, majd reggel visszamegy. akiben nincs ennyi őrültség, nincs ennyi szenvedély, akinek nem hiányzom ennyire, hogy ezt megtegye... az gerely bazmeg...
és ez a barlangászás is... szerintem azért most szakított, mert félt, hogy majd rágom a fülét júliusban, hogy találkozzunk, hogy majd nyavalygok neki folyamatosan...
hát ne haragudjon a Világ, de 2 hónapja járok valakivel, aki egy aranydrágatündércsillag, és minden nőnél többet adott neki, mint aki eddig az életében volt, és akkor nem tud 2 napot szakítani a szájbavert barlangászásából, hogy vele lehessen???
persze, nyilván nem volt szerelmes, és ezért... ez egy jó magyarázat mindenre.
bár talán inkább az a magyarázat, hogy ez egy ilyen béna pöcs... egy uncsipók. aki úgy képzeli el, hogy majd ölébe hullik álmai nője és nem kell érte tenni semmit. hát idefigyelj Kiskomám!!! igenis kell!!! most szólok... még talán időben...
itt volt egy csaj (konkrétan én), aki mindent megadott neki, amire vágyott, és ez sem volt elég??? ettől valaki nem lesz szerelmes???
ugyanmár... menjen már az ilyen...
meg se érdemelt engem... egyáltalán nem... egy ilyen nőt, aki így tud szeretni, izzani, pörögni és még sorolhatnám... áhhh... én voltam a hülye, hogy annyira jófej voltam vele. 1 hét után a búspicsába el kellett volna küldeni... és hogy akkor kapart volna-e??? abban sem vagyok biztos... elkönyvelte volna, hogy én vagyok a hülye, és továbbáll...
majd egyszer, majd idővel meg fogom adni neki a blogom címét... csak hogy olvassa el, hogy min mentem keresztül ebben a 2 hónapban. hogy tudja, nem volt ez olyan egyszerű menet a részemről, mint ahogy ő azt hitte. az, hogy sose beszéltem neki erről, az annak köszönhető, hogy mindenki kussolásra intett, hogy nehogy elmarjam, jujujujjjj... na, ez volt az utolsó, hogy befogtam a pofám. ha valami nem tetszik, azt megmondom jól. aztán ha megy, akkor menjen. leszarom.
leszögezem, hogy nekem továbbra is olyan pasi kell, akiért 2 perc alatt megőrülök. aki a tenyerén hordoz. aki elvarázsol pillanatok alatt. és Repülős bizony nem az az ember...
egyet bánok... hogy gyönyörűségesen szép... az eddigi legszebb pasi az életemben... ezért nagyon fáj... de basszameg... nem minden a külső... hiába van aranypapírba csomagolva a semmi... attól még az semmi...
ja, és tulajdonképpen még egyet bánok... hogy NEM ÉN KÜLDTEM EL A FRANCBA, hanem ő mondta ki, ő indítványozta, és én még tettem egy halovány kísérletet, hogy visszahozzam a sírból ezt az egész szart... én szánalmas hülye picsa... ahelyett, hogy azt mondtam volna: "nesze, itt a cuccod, én is pont ezt akartam mondani, a szifonváltásra..."
no, mindegy, ez már késő bánat, eb gondolat... :S