megvan a diagnózis

nem bipoláris depresszió... majdnem, de mégsem.
ami tutter, az a Borderline személyiségzavar... ez a megoldás.
idézek a leírásból, hátha nincs senkinek kedve végigböngészni:

"A diagnózis megállapításához az alábbiak közül minimum öt szükséges.

1. Kapcsolatokban a túlzott idealizálás és a leértékelés közötti ingadozás
2. Minimum két területen megjelenő önkárosító impulzivitás a következők közül: költekezés, szexualitás, alkohol-, túlzott gyógyszerfogyasztás vagy droghasználat, bolti lopás, felelőtlen autóvezetés, falánk evés
3. Érzelmi instabilitás. Az alaphangulat depresszió, irritábilitás vagy szorongás felé való eltolódása, mely néhány óráig, de legfeljebb néhány napig tart.
4. A helyzetnek nem megfelelő heves düh, vagy a düh feletti kontroll hiánya, pl. gyakori indulathullámzások
5. Ismétlődő öngyilkossági fenyegetőzések, gesztusok, öncsonkító viselkedés
6. Kifejezett és állandósult identitászavar az alábbiak közül legalább két vonatkozásban: önkép, szexuális orientáció, hosszútávú célok vagy pályaválasztás, barátok megválasztása, értékrend
7. Krónikus üresség és unalom érzése
8. A valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett heves erőfeszítések (melyek a személyközi kapcsolataiban távolságtartásban nyilvánulnak meg, illetve nem tartja meg/nem ápolja hosszabb távon barátságait/kapcsolatait)"

nos, nálam simán megvan az 5 találat... kezelésére többek között a csoportterápia az alkalmas. nem véletlenül mondogatja a Tesóm már legalább egy éve, hogy menjek pszichodráma csoportba... mégiscsak ő a szakember... simán felmérte, hogy mi a bajom, csak nyilván nem akarta így konkrétan az arcomba tolni.
baszics... beteg vagyok... ez valami varázslat...
na, lesz min gondolkodnom éjjel. eddig se bírtam aludni, mostantól miért tudnék???
aztakurvaélet... most azért lehidaltam egy csöppet... durva, mikor az ember szembesül azzal, hogy nem ép az elméje, vagy nem is tudom hogy mondjam... jó, nyilván, sose voltam normális, meg nem is leszek, de ezt eddig csak poénként kezeltem. az elmúlt pár percben viszont rájöttem, tényleg nem vagyok egészen 100-as...
háhhh... döbbenet... kérem kapcsolja ki...