tele vagyok

történésekkel... :)
pénteken elmentem Egomba. egyedül. odataláltam simán. hát hiszen nagylány vagyok. :)
fantasztikus este volt, újra beleszerettem a Bőgősbe... :) mondjuk ezt minden percben el tudja érni, bármikor... hogy szeressem... :)
hazafelé vonattal, Bőgős, Dobos, Gitáros társaságában... na, hát nem volt egyszerű. ;) ezek még ott is zenélnek. folyamatosan csak a zene, a zene, a zene. imádom őket. kezdünk a többiekkel is összehaverkodni, szerintem bírnak engem. :) meg én is őket.
kalandosan jutottunk ki az állomásra, a zongorista fiú vitt ki egy szakadt kisbusszal. az ülések totál hátra voltak döntve benne. hideg volt, zajos... a Turné c. film jutott eszembe. ahogy ott ülünk a kisbuszban. én meg négy zenész. hátul a bőgő a csomagtartóban, kezünkben forraltbor... emelkedett, fellépés utáni hangulat... áhhh... zseniális volt. annyit nevettem, hogy az nem igaz. nagyon tetszik nekem ez az élet, ez az egész világ... mindig is erre vágytam, ezt kerestem és most megkaptam... és boldog vagyok... igen. nagyon-nagyon boldog.
Bőgős már itthon kérdezte, hogy nem bántam-e meg, hogy elmentem Esztergomba. hogy utazás, meg macera, meg hideg, meg fáradt is voltam alapból... nem értettem a kérdést... egyrészt imádok utazni, vonatozni, Esztergom amúgy is szívcsücsök város (ahogy most ki volt világítva a főtér, méginkább az), a fellépése érdekelt, a hideg meg nem... szóval... nem kérdés, hogy nem bántam meg. szegények, nagyon fáztak a színpadon. alig bírtak pengetni... de megcsinálták. ;) voltak hibák, de összességében jó volt. :)
hajnali 2-ig voltunk még fent, tévéztünk, pornót néztünk, dumáltunk. aztán alvás. reggel elment próbálni, én még visszafeküdtem, majd a Tesóm telefonja ébresztett, hogy anyuék elindultak Pestre. nah, akkor irány takkerolni, mosogatni, rendetrakni. egész jól sikerült, 1 körül értek fel. átmentem a Tesómhoz, ott kicsit beszélgettünk, aztán jöttek hozzám. betoppantuk a lakásba és Bőgős itt ült a kanapén. tudtam, hogy itt lesz. :) nem volt szándékos, hogy összetalálkozzanak, de igazából a Bőgős se tiltakozott ellene, hogy esetleg összefusson velük. volt néhány kínos, csöndes perc, de apám feltalálta magát, aztán Bőgős is. aranyos volt, kedves, segítőkész. végülis 15 percnél többet nem voltunk együtt. kezdetnek elég is ennyi. mindannyian zavarban voltunk, leginkább talán én, de túléltük. :)
mikor elmentek, feljöttünk, összebújtunk kicsit, megkerestem a progit neki a neten, amit a gyakorláshoz használ, installáltam. megebédeltünk, punnyadtunk még kicsit, majd ő bement gyakorolni, én meg meccset néztem, mosogattam, akváriumot takarítottam.
9-ig gyakorolt, csak 2 órát. valahogy nem volt többhöz kedve. meg hát kibökte, hogy nem megy még nálam a gyakorlás neki. mert az ugye olyan intim dolog, és még nem szokta meg a környezetet, a helyzetet, a szituációt, még nem tud egészen ráhangolódni. és erről nem én tehetek, neki kell az agyát ráállítani erre. azért persze érzem, hogy szeret velem lenni, valamilyen szinten szarul is érzem magam, mert azt érzem, hogy a személyem elvonja a figyelmét a gyakorlásról. hogy jobban szeret mellettem kucorogni a kanapén. ami nyilván így, ebben a formában nem igaz, de mégis, valami ilyesmi van. és ez persze számomra hízelgő, de nem szeretném, ha miattam hanyagolná a gyakorlást. amit nem is fog, mert neki az első a bőgő, és ez  nem is baj. ebben a helyzetben szívesen vállalom, hogy második vagyok. mindenben támogatom, ami a zenével kapcsolatos, nem ismerek határokat. a nyugodt, szeretetteljes, jó hátteret akarom neki biztosítani ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretne, amitől boldog. és ez nem saját magam alárendelése. nem. neki ez a munkája, az élete. és én ezt nemcsak tiszteletben tartom, de fel is nézek rá emiatt. és azt akarom, hogy boldog legyen.
tévéztünk, nagyon-nagyon jót beszélgettünk ismét, és bár azt mondta még napközben, hogy  nem akar inni, mégis ivás lett a vége az estének. pálinkázás, 2 üveg bor... pfff... kikészültem, mint a medvebőr. :) nem tudom hány óra volt, amikor elindultunk cigiért. hajnal, valamikor. ja de előtte én már kabátban, cipőben, énekelni kezdtem, ő meg bőgővel kísért. kurvajó volt. azt mondja, mindent C-ben éneklek. hm. :) biztos. :) még nem igazán  érzem a bőgőt. néha én mentem utána, pedig ő akart utánam jönni. még rá kell állnom erre. de megcsinálom. akarom. :) vicces volt, ahogy kabátban fetrengtem a lakásom közepén, énekeltem, ő meg kísért. na, aztán boltba le, vett nekem télifagyit. persze az utcán mikrofonnak használtam és meginterjúvoltam a járókelőket. mondom, hogy nagyon berúgtam. :)
itthon aztán beraktam a Budapest Orfeumot, kazettán. (most nézem, hogy végre kiadták cd-n. asszem meglepem magam vele karácsonyra)
hallgattuk, énekeltem, ő majdnem bealudt, de aztán az ő mikrofonjába kezdtem dünnyögni és attól egyből felébredt. nagyon élvezte. :) behaladtunk a hálóba, még némi, korlátozott szex (Vérnénnye tegnap megérkezett), majd alvás. vagy inkább elájulás. :)
9-kor kelt, ma két próbája is van. elvitte a bőgőt, meg minden cuccát, pedig úgy volt, hogy a két próba között is feljön, meg utána is... de hát gyakorolnia kell és itt még nem tud. úgyhogy lehet, hogy este már nem is jön vissza. :( ami picit rossz, de egyrészt jó is egyedül, másrészt meg első a gyakorlás. ezt meg kell értenem. azért persze nem bánnám, ha mégis betoppanna, de nem nyafizok. az ő döntése minden. meg kell értenem. tényleg. és nem is nehéz.
a Tesóm szerint egyébként sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta a Bőgőssel vagyok. hogy jó hatással van rám  ez a kapcsolat. hát... tény. nagyon jól érzem magam. úgy érzem, megtaláltam akit kerestem. és nagyon remélem, hogy Ő is hasonlóképpen gondolja... ha most még nem is egészen, de azért remélhetőleg alakul ez az érzés nála is. azt mondta egyébként, hogy túl sokat káromkodok, de kb. ennyi problémája van velem, semmi több. na, hát ez legyen a legnagyobb probléma. de tényleg. :)