éppen negyedszer akartam

kiadni az útját éjjel a Bőgősnek. hogy a faszom televanmár. tényleg. és ez most nem egyszerű hiszti. pedig a Tesóm is őt védi. mindig mindenki a másikat védi és engem meg soha nem ért meg senki. hogy nekem mi az, ami kibaszottul rosszul esik és fáj. azt mindenki leszarja. hát remek. lehet, hogy tényleg egyedül kellene élnem???
kezdem onnan, hogy ugyebár kiderült tegnap, hogy ma még van egy vizsgája, tehát az esti közös program off. megértettem. ennyi.
5 után viszont hívott, hogy mit csinálok, mert felugrana hozzám. mondom megyek arra a bizonyos koncertre, amire őt is hívtam ugyebár. ja, igen, de az neki nagyon "kiesik". hm. mondom akkor utána? ja, nem, akkor inkább hazamegy. oké.
Tesómmal elmentünk a koncertre. tök jó volt. igazából a kiscsajt lecserélnénk, az csak visított, mint egy hülye. a fiúk viszont eszméletlenül jól zenéltek, nagyon büszkék vagyunk rájuk. unokatesóm fiai (ők kicsodák nekem? segít valaki???), a gitáros és a dobos, Norbi és Dani... zseniálisak voltak. és ez nem családi elfogultság. egyszerűen jók és kész. :) utána még beszélgettünk, ettünk egy hatalmasat, majd hazajöttünk.
közben hívott a Bőgős, de nem vettem fel, mert éppen búcsúzkodtunk a családtól, aztán próbáltam visszahívni de ő nem vette fel. éppen hazaértem, amikor újra hívott, hogy a Kinoban van, mert valami régi, konzis osztálytársnője énekel, és ha még nincs későn, akkor mégis nálam aludna, 1 óra múlva jön.
bár hulla fáradt voltam, mégis mondtam, jöjjön, 1 órát még kibírok, elszöszölök úgyis.
hát, éjfélre nem jött. 1-re sem. alig bírtam ébren lenni. negyed 2-kor aztán felhívtam:
"Én: Szia! Merre vagy?
Ő: Hát, én lehet, hogy mégis itt maradnék.
Én: Ok, szia."
és letettem a telefont. és ki is kapcsoltam azzal a lendülettel, mert aludni akartam, sokáig, nem akartam semmiféle telefonhívásra kelni.
délben kapcsoltam be a telefont, akkor láttam, hogy éjjel még 3-szor próbált hívni, utoljára hajnali 3:30-kor.
és hogy mi itt a probléma???
több is...
- arról volt szó, hogy ha ma vizsgája van, akkor nem bulizik, hanem megy haza, ezért nem jött alapból velem a koncertre, bár aztán azt mondta, hogy nagyon "kiesik" neki, mondta volna inkább, hogy nincs kedve. utálom, ha valaki nem őszinte...
- ez a bejelentkezés, hogy akkor mégis nálam aludna... ez nem nekem szólt, hanem az ő kényelmének, hogy éjjel már ne kelljen Újpestre hazabuszoznia, mert én itt vagyok közel, a belvárosban, ez sokkal kényelmesebb... faszom. mi vagyok én??? kollégium??? munkásszállás???
- mikor már látta, hogy nem ér ide, mikorra ígérte, akkor baszott felhívni, nekem kellett rátelefonálni, hogy akkor mi a fet...
na, ettől durrant el leginkább az agyam. hogy velem már megint nem foglalkozik senki, hogy mennyire vagyok esetleg fáradt, hogy én mit szeretnék. nem. én várjam ezerrel, ha kell reggelig. kurvára nem érdekelte, hogy nekem milyen napom volt. persze, mondhattam volna nemet is arra, hogy feljön, ez az én hibám. utólag megbántam ezerszer. és amit a legjobban gyűlölök, az a várakozás. ki nem állhatom. velem ezt nem lehet megcsinálni. 76-os annak idején 3 hónapig szopatott így és még ígyebbül, elég is lett belőle. faszomat beleverem már tényleg.
éjjel úgy felbasztam az agyam, hogy már ott tartottam, összeszedem a szarjait és kibaszom a gecibe az ajtó elé. nem érdekel. persze, nem csináltam meg.
és akkor a Tesóm meg Őt védi, meg hogy én legyek türelmes. hát a faszt.
ja, még mikor délután hívott, akkor így nagy lazán elmondta, hogy akkor ma (csütörtök) össznépi sörözése lesz, tehát ma nem találkozunk, pénteken megintcsak nem (a volt munkahelyén lesz karácsonyozás, amit mikor benyögött, már tudtam, hogy a "kötelező"-nek titulált Járdányi koncert ugrott...), hanem majd esetleg szombaton. de mindezt olyan nyeglén és flegmán mondta, hogy majdnem szétbaszott az ideg. mindenesetre erős voltam, és csak annyit mondtam: "jó, rendben", közben meg azt mormoltam magamban: Casablanca... ("ha ő kibírta, én is kibírom..."), és legszivesebben belebasztam volna egy üvegajtóba.
jelzem, ez volt az utolsó húzása. a legeslegutolsó. én nem kerestem ma egész nap, meg ő sem engem. éjjel biztos érezte, hogy kéne még beszélnünk, nyilván azért hívogatott, de azóta semmi. de nem is érdekel. nincs nekem erre szükségem.
ez az ember velem kurvára nem foglalkozik. hogy velem mi van, hogy én mit akarok, az le van szarva magasról. heti egy este együtt... remek... nekem nem azért kell pasi, hogy heti egyszer feljöjjön és megdugjon. akkor majd inkább keresek olyat, aki tényleg velem akar lenni.
én megértem, hogy tele van programmal, hogy karácsonyozás ezzel-azzal, vizsgaidőszak, fellépés, próba. ezekkel semmi gond nincs. csak legalább érezném, hogy szeretne velem is lenni, csak éppen nem tud. de nem érzem. csak azért jönne fel hozzám, hogy ne kelljen hazabuszoznia. hát a faszt. ja, és még a Tesóm benyögte tegnap, hogy miért nem adok neki kulcsot a lakásomhoz???
MIVAN???? még csak az kéne... egyrészt, akkor biztos azt érezné, hogy én meg akarom fogni, azt akarom, hogy ideköltözzön, idecuccoljon, állandóan itt legyen. hát nem. másrészt meg nem vagyunk még úgy. kurvára nem. és még nem is érdemli meg, hogy kulcsot kaphasson. a lófaszt. különben se tud nálam gyakorolni... akkor meg minek????
persze átfutott az agyamon, hogy megismerkedett valami lánnyal, akibe egyből szerelmes lett és hogy akkor ennyi... ez nyilván nem esne jól... de ha így van, akkor meg tudjak róla...
az éjjel rengeteg variáció átfutott még az agyamon persze, hogy mit mond, ha felhív, stb. túlpörögtem már megint.
mindegy, most kiírtam magamból, aztán ennyi. kíváncsi vagyok, hogy mikor és hogy jelentkezik. de esküszöm, ha nem bocsánatkéréssel keres, hanem értetlenkedéssel, hogy "mi volt veled szerda este???" akkor úgy elmagyarázom neki, hogy azt nem teszi zsebre.
a Kos persze folyamatosan keres, meg hiányzom neki, meg mittudomén. ehhh...
holnap este TG-vel akarok lenni. ha nem jönne  össze (de erre gondolni sem merek...), akkor juszt is elmegyek a Járdányi koncertjére, egyedül, és nem érdekel. Bőgős meg kapja be.
szombaton még munka 2-ig, aztán Trófeában céges karácsony, aztán csajos randalírozás a belvárosban, aztán este meg jól elmegyek a Kossal a Sandokanba, jól berúgok és bevonszolom az ágyamba. úgyis oda vágyik. aztán mindenki tehet egy szivességet. vasárnap azt hiszem fellépése van este a Bőgősnek, ráadásul az exbarátnőjével alapított zenekarral, úgyhogy oda amúgy se mehetek, mert Csilluka megorrol... de nem is mennék. leszarom. pedig érdekelt volna, mert verseket zenésítettek meg, de én nem akarom megint szarul érezni magam. lófaszt.
hajjaj, pedig hogy elképzeltem az együttkarácsonyozást... kedden délutántól szerda délig... kettesben... együtt mézeskalácssütés, együttfőzés, fadíszítés, ajándékozás, andalgás... azt hiszem erről most sürgősen lemondok, sőt, már el is múlt, szedtem rá aszpirint.
egész nap döglöttem ma, egyébként, délután 4-kor keltem fel. aztán vásároltam néhány ajándékot. vettem magamnak egy szép, új borospohár készletet, mert a régiből már 2-t eltörtem. egy ugyanilyet vettem a Tesómnak is, a januári szülinapjára, legyen már neki normális.
hát ennyi. mindig van valami őrjöngenivaló. és ha bárki azt meri mondani, hogy nem nekem van igazam, akkor az hülye. szerintem. persze  azért várom kommentben a véleményeteket, kíváncsi vagyok. de tényleg.