akartam írni végre

de nincs kedvem.
najó. röviden.
szombat. fos céges karácsony. csak a Radio Carramba dobta fel a Tiloson, ahol TG pörgette a lemezeket. többek között. zéró bónuszt kaptam, a főnököm egy fasz, gyűlölöm. kibaszott az opikkal rendesen. hányok tőle.
a vacsoráról Kos mentett meg, elvitt kocsival a MüPa-ba, a koncertjegyekért. aztán feljött hozzám. beszélgettünk, csókolóztunk. igen. nem bírtam ki. ő sem. csak az én lélekjelenlétemen múlott, hogy nem az ágyban kötöttünk ki.
este jött Bőgős. berúgtunk. dumáltunk. még mindig  nyomja, hogy nem érdekli, ha mással dugok. remek. :( a Tesóm  szerint ez egy védekezési mechanizmus, hogy a páncélját nem akarja, hogy feltörjem. nem akarja kimutatni igazán, hogy nem így gondolja, hanem inkább ezt mondja. és ettől kemény. meg hogy önbizalomhiánya van, és azt is így takargatja. de hogy Tesóm szerint, rosszul esne neki, ha megtenném, ha félredugnék, bármit is mond. ezt először elhittem, de rájöttem, ő tényleg így gondolja. tőle dughatok akárkivel, mert egyelőre nem érez semmit irántam, nem vagyok senkije. és ez kibaszott szarul esett. nagyon-nagyon... :(
vasárnap délelőtt hazament. este koncertje volt. TG jött este fél 7 körül, végre... ezer éve nem találkoztunk. kapott szülinapi ajit, meg kariajit. meg finom borokat ittunk, meg sajt, meg minden. két cigi, mocskosmód betépés. éjfél előtt ment haza. addig filmnézés, Tilos hallgatás, megőrülés. kicsit rászívódtam (najó, nagyon), de ez nemcsak a tudatmódosítók hatása, hanem az a másfél évnyi vonzalom, az a rettentő sok közös dolgunk, gondolkodásunk, érzésünk hatása...
hálistennek ő okosabb volt nálam és hatalmasnagy ölelésekben csúcsosodott ki "csak" a dolog. 76-os és TG tud csak így ölelni. senki más. Bőgős se.
azt hiszem belepusztulnék, ha TG barátságát elveszíteném egy csók, vagy egy kefélés árán... mindennél többet ér ez az ember nekem, nem lehetek olyan hülye, hogy ezt veszni hagyjam, mert a libidóm tombol. persze,  ez nem egyszerűen csak libidó, hiszen Ő nekem a Minden, az alfa és az omega, és tudom, hogy így lesz ez amíg élek.  úgyhogy ezt nem baszhatom el. szó szerint.
na, éjfélkor ágybatántorgás, reggel 7-kor Gyuszi telefonja ébreszt, hogy megszületett a kisfiuk. remek. csak nem maradt bent januárig. innen is gratula nekik. majd valamikor januárban megtekintem a kis pöcsöst, aki a Valter nevet kapta végül mégiscsak. MUHAHA.
délig döglés, majd Bertával találkozás fél év után a Stexben. este Bétáék jöttek, majd Bőgős is befutott. hozott valami cuccokat, hogy majd ma főz nekem, ahogy megígérte.
ma 11-kor keltünk fel. mondta, hogy lemegy a boltba még valami alkatrészért, megfőzi a kaját, aztán hazamegy gyakorolni, mert reggel utazik haza. (utazik. egészen Dunakesziig... őrült távolság. legalább 20 perc lesz Újpestről). erre én mondtam, hogy ne főzzön. nem kell. inkább menjen, intézze a dolgait.
a lehető legsavanyúbb pofát vágtam. ugyanis azt terveztem, hogy legalább este itt lesz, főzőcskézünk, borozunk, fát díszítünk, ajándékozunk, andalgunk. ehhez képest lófasz.
úgy befordultam, hogy másfél órát ültem a kanapén déltől. csak járt az agyam, csak gondolkodtam. nem bírtam megmozdulni. csak néztem ki a fejemből. aztán lefeküdtem aludni 2-kor. fél 5-ig nyomtam. a kimosott ruha a mosógépben rohadt, a háztartás romokban. ébredés után álltam neki mindennek. még mosás, teregetés, mosogatás, ajándék csomagolás, ágyneműcsere, mittomén.
annál persze nincs lehangolóbb és szánalmasabb dolog, mint a karácsonyfát egyedül feldíszíteni, magamnak. amikor az utolsó gömböt is felraktam a fára és megpillantottam benne a savanyú arcom, már éppen majdnem elbőgtem magam. illetve szivem szerint kibasztam volna az egész fát a gecibe.
akkora nyomor ez az egész Karácsony megint, hogy el nem tudom mondani. már most gyűlölöm. ráadásul, így, hogy ma nincs itt este a Bőgős, simán haza is mehettem volna már ma. ehhez képest itt kockulok a lakásban.
holnapra összeszedem magam. leginkább lelkileg. juszt se hagyom, hogy szar kedvem legyen, minden percét élvezni akarom az otthon, a családommal töltött időnek. jó kaják lesznek, lehet dögleni, lesznek ajándékok, meg minden.
ami most még leginkább basz, hogy  nagy valószínűséggel a szilvesztert egyedül fogom tölteni, a kanapémon, a négy fal között. ez jutott. remek. :S

nade, addig fel a fejjel, és igazából már csak az következik, hogy minden kedves és kedvetlen olvasómnak boldog karácsonyt kívánjak. szeretetet, boldogságot, meghitt pillanatokat, jó kajákat, jó beszélgetéseket, nagy nevetéseket. 
szifonváltásra. :)