el is felejtem...
délelőtt beszéltem Tesómmal telefonon, hallom a háttérben üvölt Handel Messiása. örök kedvencünk ez. anno énekelt a kórusban a Zeneakadémián, mikor még főiskolás volt. rém büszkén ült a család a nézőtéren.
na, a lényeg, hogy idén karácsonyra a pasijától megkapta a partitúrát, meg egy nagyon jó felvételt CD-n. ez szólt. ő meg énekelt. persze nem szarul, de kicsit már sok volt. azzal terrorizált, hogy ha nem megyek el dokihoz, végigénekli nekem a 2,5 órás művet. nem csoda, hogy elmentem. :)
mikor letettük a telefont, belelkesültem, toltam egy Bartók Rádiót. 12 előtt leadták Strauss Denevérének nyitányát. húbazz. szinte egy szál csöcsben (akkor keltem), csutkára vettem a hifit és nekiálltam vadul bécsikeringőzni a nappaliban. úrjézusss... mint egy nemnormális. :)
szerintem a szomszédok már teljesen értetlenül állnak a dolgok előtt, mert tőlem hol goa/trance üvölt, hol zúzós metál, hol meg valami komolyzene. nyilván azt gondolják, hogy nem vagyok normális. vagy hogy igen széles spektrumon mozog a zenei ízlésem. :)
de hát a zene öröm. a zene hangulat. a zene érzés. és most nekem Strauss adta meg az örömet. de nagyon. örök hálám érte neki. :)
nem tudom, hogy hol és milyen állapotban ér majd az újévi koncert, de nagyon nem kéne kihagyni...
amúgy az anyukám által sütött mézeskalácsot majszolom éppen. nem tudom, hogy milyen motívum akart lenni (nem mertem rákérdezni), de egy sorozat van benne, ami kifejezetten fasz alakú. ilyen hevenyészett faszrajzra emlékeztet. két zacsi, középen kiálló dákó. rajta persze tojásfehérjéből egy csíkocska. hm. anyám néha igencsak meg tud lepni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése