ez a csodapóki. :) ezt:
"Na... megy a munka?? Sikerült a zongora. NE szomorkodj!!!"
hát lehet ilyen levél után szomorkodni??? majdnem elbőgtem magam... mármint a meghatottságtól, az örömtől... nem a szomorúságtól. :)
tegnap, szex után, beszélgettünk arról, hogy PMS, 1 hét múlva jön Vérnénnye, aztán 5 napig ugyebár marad is... felvetettem, hogy ne találkozzunk az elkövetkezendő 2 hétben, ha zavarja... azt mondta, ő akar találkozni. ha PMS, ha Vérnénnye, ha akármibármi... :)
nyilván ilyen "apróságok" miatt kellene megacéloznom magam, és nem agyalni, csak lenni, létezni, élvezni minden együtt töltött percet Vele...
tegnap megtaláltam a neten, hogy hol játszik csütörtökön... megnyitottam a meghívót és majd szétvetett a büszkeség. neki ez már baromira nem extra dolog, nekem viszont nagyon is. :)
pénteken a bőgős tanára (aki nem akárki ám!!!) is megdicsérte, hogy mennyire jól játszik, akár a klasszikus szakra is átjelentkezhetne, annyira... és én is tudom, hogy tehetséges, csak ő álszerénykedik... szóval... mit is akartam??? ja, igen... szóval hogy 2 év múlva, ahogy tervezi, biztos, hogy keresett bőgős lesz. hogy akkor együtt leszünk-e még, azt nem tudom, de tuti, hogy mindenképpen büszkén fogok rá gondolni, hogy egyszer, valamikor én ezzel a pasival "jártam"...
na, meg hát az is lehet, hogy akkor már ásó-kapa-nagyharang... :) áhhhh... neeeeeem... mégegyszer nem csinálok magamból bohócot!!! :)
szeretem. és nagyon tud hiányozni... nagyon... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése