volt a tegnapi nap. sőt, mondhatni, váratlan fordulatokban bővelkedett. :)
délután 2 után hívott JB, hogy van jegy estére, legyek csiribiri szép 7-re, majd hív, hogy mi lesz. remek. :) letesszük a telefont, majd 5 perc múlva hív a Tesóm, hogy most volt bent a Wesselényi utcai kínaiban és hogy JB ott van, ott ebédel, előtte állt a sorban... pffffff... 10 percig vinnyogtunk ezen. :) mikor letettük, visszahívtam JB-t, hogy "egészségedre az ebédet!!!" :) a vonal túlsó felén mély hallgatás. majd folytattam: "a Nagy Testvér mindent lát!!" :) és tényleg. ráadásul tényleg a tesóm látta... :) háhhh... milyen kicsi ez a Budapest... :)
ezután már zéró kedvem volt dolgozni, ráadásul lefoglalt egy levelezés, sőt, nem lefoglalt, hanem inkább abba vetettem bele magam. sikerült kiírnom magamból egy csomó sérelmet, egy olyan embernek ráadásul, aki hasonlóképpen gondolkodik és teljesen megért ebben az ügyben (is). örök hálám érte. kicsit megkönnyebültem, sikerült újra átértékelnem bizonyos dolgokat, és rájöttem, hogy levelező partnerem sokkal-sokkal közelebb áll hozzám, sokkal-sokkal többre értékelendő, mint ahogy én eddig kezeltem. szóval sok-sok ölelgetés Neki, így virtuálisan, egyelőre, aztán remélem, hogy hamarosan már igazándiból is. :)
hazafelé beugrottam a boltba, majd otthon lerogytam. iszonyat fáradt voltam. majd elaludtam állva. néhány telefont elintéztem, persze jól elcsesztem az időt, de hálistennek azért készen lettem 7-re. akkor hívott JB, hogy a Ferenc krt-i villamosmegállóban találkozzunk.
odamentem. meghivatta magát egy sörre a boltban. :) megitta, dumáltunk, cigiztünk. elmentünk a MüPába. egy nagyon klassz koncertre vitt el. már az épület lenyűgözött (bent még sohasem jártam), aztán andalogtunk kicsit a tetőteraszon, meg vihogtunk, meg mesélt a Hangvesenyteremről, hogy mitől és milyen az akusztikája, meg milyen sztorik voltak a MüPa építésekor... csomó érdekes dolog...
a koncert fantaszikus volt, bár akadt néhány pillanat, amikor majdnem leragadtak a szemeim, de mindig összekapartam magam valahogy. hazafelé elsétáltunk a Mester utcai villamosmegállóig. majd szétfagytam, de jót tett a mozgás, a seggem kockára ültem egész nap.
a basszusládájáért kellett elmennie, meg azt hazavinni, bár szerettem is volna, hogy együttaludjunk, mert már hiányzott, másrészt majd elájultam, szóval jobb lett volna egyedül pihenni... na, mindegy... abban maradtunk, hogy most nem alszik nálam. mert nem tudja megoldani.
23:15 körül kerültem ágyba. még küldtem neki egy sms-t, hogy nála maradt néhány prosi, amit összeszedtem este, azt majd hozza el, és hogy köszönöm az estét, meg hogy hiányzik. elküldtem és elaludtam nyomban.
éjfél után arra ébredtem, hogy valaki csenget. nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam, azt hittem, csak álmodok. felvettem a kaputelefont és nem is mertem beleszólni, hogy "igen?" csak annyit: "HM??" :)
és ki csengetett??? Jazzbőgős. kiderült, hogy kétszer hívott, meg sms-t is küldött, hogy mégiscsak nálam alszik. wow. :) a basszusládát lerakta a gitáros srácnál, aki ráadásul pár saroknyira lakik tőlem, és így nem ment haza. letusolt, hajat mosott, aztán befeküdt mellém. aludtunk. semmi többre nem voltam képes. hálistennek megértette. meg ő is fáradt volt azért...
reggel adtam neki egy pólót kölcsön (mégpedig a Flash pólómat!), az ingjét nálam hagyta. elkísért a villamosig, majd ment a suliba, művtöriből ZH-t írni. :)
én meg jöttem dolgozni. :)
hát... így alakult a tegnap. ma a kiállítás, ahol zúzni fognak. wháááááááááá!!! tök jó lesz. :) impróznak ezerrel, tök kíváncsi vagyok rá. ebben a felállásban még nem is láttam őket játszani.
holnap meg Esztergom... jujjj... izgipókság. mondtam neki, hogy lehet, már részegen érkezek Esztergomba. mondta, nem baj, legalább valaki élvezi a koncertet. pfff... :)
úszok a boldogságban. ez egy tündérmackópofa... nincs kétség. és én imádom a mocskos pofáját. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése