remek nap volt

a mai. hűamindenit. :) najó, nem maradéktalanul remek, de már tényleg meglepődnék, ha minden klappolna.
11-kor keltem fel, nekiálltam készülődni a dokihoz. tusolás, hajmosás, kurvasokáig sminkelés (a Tesómtól gecijó szempillaspirált kaptam, nem bírom letenni...), csiniruha, mittomén. igazából nem a dokkernek öltöztem fel, hanem az utána következő program tiszteletére, de azért sose tudja az ember, valami csini dokibácsi belenéz a szájába... meg esetleg a dekoltázsába... ugye... :)
na, Klinikára el, várakozás, közben olvasás. Vonnegut: Ötös számú vágóhíd. szégyen-gyalázat, de most először. ezt a könyvet is, meg Vonnegutot is, úgy általában. no, hát nem is rossz. közben bejutottam a rendelőbe. fiatal dokilány. hm. ennyit a csöcskirakszupersminkről. na, azért persze sose tudni ugyebár. ;) szanaszét vizsgált, nyomkodta a spatulát a torkomba én meg próbáltam nem okádni. mandulagyuli. nem vészes, nem tüszős, nem fertőző, de piros. írt antibiotikumot. meg ágynyugalmat. (anyád!!! jön a szilveszter!!!!) meg C vitamint szedjek sattara... dokicsajtól el. nyugatihoz metrózás. gyógyszertárban vény kivált. meg 1000-es C vitamin megvásárlás. vagon pénzért. :S
onnan PIM. 100 éves a Nyugat. wháááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! csodálatosanszépségesenzsönyörűséges kiállítás. hogy a faszért csak most jutottam el oda... picsába... :S még úgy megnézném... nagyon sokszor... kb. 2 órát barangoltam a 4 teremben. olvadoztam, gyönyörködtem, tájékozódtam. minden feliratot elolvastam, mindent ezerszer átrágtam. szivetmelengető volt. természetesen Adynál időztem a legtöbbet. ki volt állítva a kalapja... a híres fekete kalapja... hú, de lenyúlnám... az egyik terem sarkában be van rendezve egy kis Nyugatos szerkesztőség... úgy álltam ott, mint akit megbabonáztak. lopva megsimogattam a széket az íróasztalnál, a Nyugat eredeti számait, néztem a vitrinben az Ady kiadásokat... még most is ott lennék, ha lehetne. hmmmm... kellett már a lelkemnek ez a feltöltődés.
elhatalmasodott bennem a vágy, méginkább, hogy írni kell, publikálni kell, olvasni kell, falni kell a könyveket, amíg csak lehet, amikor csak lehet. nem szabad vesztegetni az időt.
kifelé a shopban bevásároltam mindenféle Ady relikviákat. képeslapok, hűtőmágnes, könyvjelző. az új év első szabad percében természetesen utam az Ady lakásba fog vezetni, hogy még ott is feltöltődjek. kell nekemmmm.
hazafelé Tesómmal telefonálás. kicsit felkúródtam sikeresen. csak hogy ne legyen olyan fasza ez a nap. aztán meg rácsörögtem a Bőgősre, hogy megkérdezzem, mi a fet. de nem vette fel. fél óra múlva mégegyszer, akkor sem vette fel. és még vissza sem hívott azóta.
most vagy gyakorol, vagy próbál, vagy fellépése van, vagy csutakrészeg, vagy nem akar velem beszélni. a lehetőségek tárháza végtelen. még egyszer rácsörgök, aztán hagyom a faszba. azt hiszem, én ennél többet már nem tehetek. felhívtam. nem vette fel. befejeztem. keresse őt a franc. az.
Kéményseprő találkozni akar velem. ő maga említette meg. hogy mikor csinálunk egy szívós estét??? válaszom: bármikor... :) erről ennyit. :) (TG!!! megvan a ződforrás!!!! jupppiiiiiiiiii!!!!!!!!!)
a porszívó a nappali közepén, kéne használnom, de ma már nincs kedvem. majd holnap. vagymi. :) ma már csak punnyadás. hát hiszen ágynyugalmat írt fel az orvos. :)