48. heti

összegzés tudatmódosítás szempontjából:
- hétfő joe
- kedd joe
- szerda temetés (éppen eléggé tudatmódosult állapotba kerültem tőle...)
- csütörtök pia+joe
- péntek pia
- szombat pia+joe
- vasárnap joe
remek kis hét volt ez a 48. nemdebár??? :) plusz még egy tökéletes hétvége... egy számomra kedves fiúval... már nem is fokozom. :)
kíváncsi vagyok, a 49. hét mi jót tartogat a számomra. :) az biztos, hogy tudatmódosulásból kevesebb fog jutni. meg a kedves fiúból is. :( előreláthatólag holnap és vasárnap tudunk csak találkozni. szerdán én Vikiékkel talizok (mondjuk utána még feljöhetne), csütörtökön ő este próbál (én meg TG-től gyűjteném be a brüsszeli ajcsikat ha ráérne), pénteken meg elmegyek Hajdúszoboszlóra az ősökhöz és csak vasárnap jövök haza. ja, hát ma meg gyakorol ezerrel, én meg döglök. szóval kevéske időnk lesz együtt, azt meg kell becsülni és ki kell használni, maximálisan.
én a hétvégén már majdnem mondtam, hogy cuccoljon oda... egyszerűen elhatalmasodott bennem a vágy, hogy vele akarok lenni. hogy hozzám jöjjön aludni. hogy minden reggel mellette akarok ébredni. hogy az se érdekel, ha egész nap gyakorol, csak legyen ott. tudjam, hogy ott van, hogy karnyújtásnyira van, hogy jó helyen van. ha elfárad, akkor kijön hozzám, odabújik, megölelget... én meg nyugodtan csinálom a dolgom, a kellemes háttérzenével, olvasok, tévézek, teszek-veszek, pihenek... ez egyszerűen maga a boldogság...
totál kihozta belőlem egyébként a háziasságot. főzök, mosogatok, mosok, takarítok, rendezkedek mostanában rengeteget. tegnap is körülugráltam, főztem neki a teát amikor csak kérte... lehet, picit túlzásba vittem... nem tudom. mondjuk, az ebédet tulajdonképpen ő főzte. meg aztán ki tudta magát szolgálni, ha megéhezett. nade basszus... alapvetően 2 éve nincs olyan pasi a közelemben tartósan, huzamosan, akivel ezt megtehetném. jó, néha-néha volt kit körülugrálni, de aki igazán megérdemelte, az kevés volt. és valahol meg igazából ebben a szerepben érzem jól magam. najó, nyilván lesz olyan, hogy fáradt vagyok, vagy bajom van, és nincs kedvem/erőm megcsinálni dolgokat, nade az másnál is előfordul.
szóval bárcsak már együtt laknánk... egy hete még mintha nem ezt mondtam volna, tudom. de az a szombat éjjeli beszélgetés sokmindent megváltoztatott bennem, vele kapcsolatban. meg a vasárnapi nap.
úgyhogy részemről jöhet. de nem én fogom neki felajánlani. vagy hát még nem most. megvárom, míg rákérdez esetleg. vagy míg közösen jutunk erre a végkövetkeztetésre, hogy együtt kéne élni. végül is még csak 2 hónapja ismerem. most mondjuk úgy tűnik, hogy már legalább fél éve... annyi minden történt, és annyira jó volt minden (azt a félreértésből adódó eltűnős 1 hetet kivéve... de hálistennek azt is meg tudtuk beszélni), hogy valami őrület...
de talán még korai az összeköltözés. nyilván ő erre is értette azt, hogy legyek türelmes, és haladjunk lassan, fokozatosan, és adjak neki időt. szeretne még jobban megismerni, megtapasztalni, hogy milyen ha nyűgös vagyok, milyen ha megjön, stb. és ez alapján döntené el, hogy akarja-e ezt az egészet hosszú távon, vagy sem. meg hátha az a szerelemféle is beköszönt esetleg időközben. :)
mondta, hogy most próbáljak ki pasikat, ha akarok, mert aztán, ha belémszeret, akkor már nem lesz ilyen toleráns... :)
ahhh... folyton rá gondolok... nem tudok betelni vele, minden percet vele töltenék ha lehetne... de nincs nyafizás. :) mármint felé. ide kinyafogom magam, de őt nem fárasztom ezzel. :)
a kisszoba egyébként átalakult zeneszobává. Banya az Asszonnyal találkozott elsősorban vasárnap hajnalban, mert kb. majdnem átesett rajta, mikor a sötétben bebotorkált. :) de hát ott van még a Kurva (a basszusgitár), meg a zongora... jajistenem... az a bőgő... csodaszép... imádom, mikor játszik rajta... :)
egész más érzés ám, hogy a kisszoba, amiben régen az exférjem birodalma volt, nem monitorokkal, vinyókkal, számítógép házakkal van tele, hanem hangszerekkel... művészet, muzsika... ahhh... nem is kell nekem semmi más... :)