pedig még nincs is vége a hétvégének...
haladok sorjában. :)
pénteken délután átmentem az IT-s fiúkhoz, vittem egy üveg mézesvilmost, meg egy nagy tábla csokit. sikerült jól berúgnunk. :) fél 7-re értem haza. akkorra már jött sms Jazzbőgőstől, hogy fél 9-kor tudunk-e találkozni a Kálvinon? hát persze. aztán itthon bepunnyadtam, majdnem lemondtam az egész randit, de aztán mégsem. szóval az esti program meglepi volt. szeretem a meglepiket. a Budapest Jazz Clubba mentünk, a Múzeum utcába, ahol a tanárai játszottak. Equinox Quartet a formáció neve. annyira jók voltak, hogy néha levegőt venni is elfelejtettem. :) fél 12-kor lett vége a koncertnek. egy másik bőgős fiú hozzánkcsapódott, vele indultunk el gyalog a Gödörbe. (ja, Jazzbőgőstől kaptam egy csomag gumicukrot ajándékba. pont olyat amit a legjobban szeretek. a zöld-fehér békásat. a habosgumist.) na, szóval elég érdekes egy Jazzbőgőssel sétálni az utcán, de kettővel meg aztán pláne. :) tolták a dumát rendesen. szakmáztak. én meg csak ballagtam mellettük. de nem éreztem szarul magam. féltem, hogy majd az este hátralévő részében bandázni kell a többiekkel, pedig egészen másra vágytam, de aztán máshogy alakult. pont, ahogy elképzeltem... leültünk egy padra kettesben, kinyitotta az üveg bort, amit hozott, ittunk, dohányoztunk, beszélgettünk, mutogatott nekem jazz zenéket az mp3 lejátszójáról... ilyesmi. annyira figyelmes volt, hogy direkt nekem hozott egy pulcsit, hogy ha netán fáznék, akkor legyen mit felvenni... naszóval ücsörögtünk, beszélgettünk, figyelgettük az embereket. már átölelte a vállam, a hajamat turkálta, én hozzábújtam, a vállára hajtottam a fejem, de semmi több nem történt!!!! :) mikor már nagyon fáradt voltam és fáztam, akkor hazaindultam. a búcsúzás is érdekes volt, valahogy mindkettőnk várt a csókra, de aztán mégsem történt meg. :)
szombaton fél1 körül taliztam Banyával az Oktogonon, elvittem egy ingyenes kiállításra, aztán meg elmentünk a World Press Photora, a Millenárisra. nem volt rossz. sőt, voltak hátborzongató dolgok. utána még punnyadtunk a fűben, fotóztuk egymást, beszélgettünk. visszafelé a Szigettől sétáltunk a hídon, újfent fotózás céljából, majd beültünk az Európába egy-egy jó szar kávéra. aztán Banya hazament az ötös vonattal. én meg lementem a Wesselényi utcáig, beültem a Mozartba kávézni, mert Jazzbőgőssel csak negyed7-kor taliztunk a Hunnia előtt. ott is volt, előbb, akkorra már megvette a mozijegyet, meg vett finom csokit, meg ásványvizet, hogy a film alatt ne unatkozzunk. a Sötét lovagot néztük meg. hááááttt... nem volt rossz, de nem lesz a kedvenc filmje egyikőnknek sem. a film alatt már kézfogás, simogatás, belekaroltam, hozzábújtam. de semmi több. túl korán felkapcsolták a villanyt. :( megint kaptam tőle ajándékot, egy csodaszép ceruzát. pedig nem is mondtam neki, hogy imádom a ceruzákat. ez az ember a vesémbe lát... valahogy ráérez mindenre... egyből szerelmes lettem a cerkába... :) a film alatt egész végig szorongattam. jaaaaaj, nem az ő cerkáját!!!! :D
mozi után egy jó nagy kitérővel a Könytárba mentünk, de kiderült, hogy nem olyan zene van, ami tetszik, úgyhogy mentünk tovább, újra a Budapest Jazz Clubba, ahol Harcsa Veronika énekelt. zseniálisan... de hát nem is volt kétség... koncert után benyomott egy gyrost, majd megláttam, hogy ott áll a 112-es busz a Kálvin téri végállomásnál. na, több se kellett, menjünk el a végállomásra, mutatni akarok valamit. elmentünk. a szopó csak az volt, hogy ez az utolsó 112-es volt aznap. szóval felmentünk a végállomásra, megcsodáltuk a panorámát (még nem járt ott, de tetszett neki), majd elindultunk lefelé a hegyről addig, amíg éjszakai buszt nem találtunk. egyszer el is tévedtünk persze. közben dumálgattunk, nevetgéltünk. jó volt. 1 után jött egy 990-es, azzal lementünk az Astoriáig. megvártam az éjszakaiját vele. ismét nem csókkal váltunk el, de már a szám sarkára adta a puszit... :) áhhh... annyira romantikus ez az egész... nem is hiszem el, hogy velem történik... lassan 2 hete ismerjük egymást és ez valami hihetetlen... a lassú közeledés, a sok jó program, a jó beszélgetések... kíváncsi vagyok, hogy mikor vetemedik a csókra... nyilván neki kellene kezdeményezni, bár a moziban már néha ott tartottam, hogy elkapom én, de aztán rájöttem, az elég szarul néz ki... a moziban, ahogy fogtam a kezét.... hű, milyen ujjai vannak a bőgőzéstől... tök érdekes...
azon gondolkodtam, hogy nekem mennyire fontos, hogy egy pasinak szép szeme, fogsora, keze legyen... ehhez képest... hát Jazzbőgősnek mondjuk a szemei szépek (olyan bociszemek), de a fogsora.... olyan kis nyusziszájú... de aranyooooos!!! :) meg a kezei sem klasszikusan szépek. egy laikus azt mondaná, hogy jómunkásember keze van. de valójában ez művészkéz. tipikus bőgőskéz. :) és nekem tetszik. valamiért tetszik...
ma 4-kor találkozunk újra, a Kálvinon. elmegyünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, megnézni a 100 éves a Nyugat kiállítást. az Ady Emlékmúzeumba is vágytam, de az ma csak 4-ig van nyitva, ő meg nem ér rá előbb, de sebaj, majd legközelebb. azt hiszem, viszek magammal egy üveg bort, a kiállítás után talán leülünk kicsit a Dunapartra, borozunk, beszélgetünk. aztán hazajövök valamikor. holnap hétfő, nem fekhetek le megint hajnali 3-kor, ahogy az elmúlt napokban tettem.
nem tudom, hogy mi történik... még nem fogtam fel igazán... nem tudom, hogy ez lesz-e az a kapcsolat, amit keresek, amire vágyom... fogalmam sincs... de eddig jól alakul... vagy legalább is normálisan. figyelmes, jófej, kedves, humoros, intelligens... igyekszem én is normális lenni. :)
ha meglesz a műtét 21-én, amiben egyébként már egyáltalán nem bízok, akkor egy jó ideig biztos nem jutunk el az ágyig. előtte meg pláne nem. a műtét után jó ideig ilyen bulikra sem leszek képes, előreláthatólag, hanem csak örülök, hogy élek... kíváncsi leszek, milyen lesz majd akkor. mennyire lesz türelmes, meg akar-e látogatni, fog-e velem törődni, stb.
a lakás egyébként romokban. nem mostam, nem takarítottam, nem pakoltam el hetek óta. ekkora kupi ezer éve nem volt. mondjuk mostanában itthon se vagyok szinte. péntek délután kettő óta most netezek először. de nincs is kedvem semmit csinálni. ami biztos, hogy ide még nem hozom fel. jó ideig. na, majd meglátjuk... kíváncsian várom a folytatást... mert eddig jó. hihetetlen, de jó. :)
haladok sorjában. :)
pénteken délután átmentem az IT-s fiúkhoz, vittem egy üveg mézesvilmost, meg egy nagy tábla csokit. sikerült jól berúgnunk. :) fél 7-re értem haza. akkorra már jött sms Jazzbőgőstől, hogy fél 9-kor tudunk-e találkozni a Kálvinon? hát persze. aztán itthon bepunnyadtam, majdnem lemondtam az egész randit, de aztán mégsem. szóval az esti program meglepi volt. szeretem a meglepiket. a Budapest Jazz Clubba mentünk, a Múzeum utcába, ahol a tanárai játszottak. Equinox Quartet a formáció neve. annyira jók voltak, hogy néha levegőt venni is elfelejtettem. :) fél 12-kor lett vége a koncertnek. egy másik bőgős fiú hozzánkcsapódott, vele indultunk el gyalog a Gödörbe. (ja, Jazzbőgőstől kaptam egy csomag gumicukrot ajándékba. pont olyat amit a legjobban szeretek. a zöld-fehér békásat. a habosgumist.) na, szóval elég érdekes egy Jazzbőgőssel sétálni az utcán, de kettővel meg aztán pláne. :) tolták a dumát rendesen. szakmáztak. én meg csak ballagtam mellettük. de nem éreztem szarul magam. féltem, hogy majd az este hátralévő részében bandázni kell a többiekkel, pedig egészen másra vágytam, de aztán máshogy alakult. pont, ahogy elképzeltem... leültünk egy padra kettesben, kinyitotta az üveg bort, amit hozott, ittunk, dohányoztunk, beszélgettünk, mutogatott nekem jazz zenéket az mp3 lejátszójáról... ilyesmi. annyira figyelmes volt, hogy direkt nekem hozott egy pulcsit, hogy ha netán fáznék, akkor legyen mit felvenni... naszóval ücsörögtünk, beszélgettünk, figyelgettük az embereket. már átölelte a vállam, a hajamat turkálta, én hozzábújtam, a vállára hajtottam a fejem, de semmi több nem történt!!!! :) mikor már nagyon fáradt voltam és fáztam, akkor hazaindultam. a búcsúzás is érdekes volt, valahogy mindkettőnk várt a csókra, de aztán mégsem történt meg. :)
szombaton fél1 körül taliztam Banyával az Oktogonon, elvittem egy ingyenes kiállításra, aztán meg elmentünk a World Press Photora, a Millenárisra. nem volt rossz. sőt, voltak hátborzongató dolgok. utána még punnyadtunk a fűben, fotóztuk egymást, beszélgettünk. visszafelé a Szigettől sétáltunk a hídon, újfent fotózás céljából, majd beültünk az Európába egy-egy jó szar kávéra. aztán Banya hazament az ötös vonattal. én meg lementem a Wesselényi utcáig, beültem a Mozartba kávézni, mert Jazzbőgőssel csak negyed7-kor taliztunk a Hunnia előtt. ott is volt, előbb, akkorra már megvette a mozijegyet, meg vett finom csokit, meg ásványvizet, hogy a film alatt ne unatkozzunk. a Sötét lovagot néztük meg. hááááttt... nem volt rossz, de nem lesz a kedvenc filmje egyikőnknek sem. a film alatt már kézfogás, simogatás, belekaroltam, hozzábújtam. de semmi több. túl korán felkapcsolták a villanyt. :( megint kaptam tőle ajándékot, egy csodaszép ceruzát. pedig nem is mondtam neki, hogy imádom a ceruzákat. ez az ember a vesémbe lát... valahogy ráérez mindenre... egyből szerelmes lettem a cerkába... :) a film alatt egész végig szorongattam. jaaaaaj, nem az ő cerkáját!!!! :D
mozi után egy jó nagy kitérővel a Könytárba mentünk, de kiderült, hogy nem olyan zene van, ami tetszik, úgyhogy mentünk tovább, újra a Budapest Jazz Clubba, ahol Harcsa Veronika énekelt. zseniálisan... de hát nem is volt kétség... koncert után benyomott egy gyrost, majd megláttam, hogy ott áll a 112-es busz a Kálvin téri végállomásnál. na, több se kellett, menjünk el a végállomásra, mutatni akarok valamit. elmentünk. a szopó csak az volt, hogy ez az utolsó 112-es volt aznap. szóval felmentünk a végállomásra, megcsodáltuk a panorámát (még nem járt ott, de tetszett neki), majd elindultunk lefelé a hegyről addig, amíg éjszakai buszt nem találtunk. egyszer el is tévedtünk persze. közben dumálgattunk, nevetgéltünk. jó volt. 1 után jött egy 990-es, azzal lementünk az Astoriáig. megvártam az éjszakaiját vele. ismét nem csókkal váltunk el, de már a szám sarkára adta a puszit... :) áhhh... annyira romantikus ez az egész... nem is hiszem el, hogy velem történik... lassan 2 hete ismerjük egymást és ez valami hihetetlen... a lassú közeledés, a sok jó program, a jó beszélgetések... kíváncsi vagyok, hogy mikor vetemedik a csókra... nyilván neki kellene kezdeményezni, bár a moziban már néha ott tartottam, hogy elkapom én, de aztán rájöttem, az elég szarul néz ki... a moziban, ahogy fogtam a kezét.... hű, milyen ujjai vannak a bőgőzéstől... tök érdekes...
azon gondolkodtam, hogy nekem mennyire fontos, hogy egy pasinak szép szeme, fogsora, keze legyen... ehhez képest... hát Jazzbőgősnek mondjuk a szemei szépek (olyan bociszemek), de a fogsora.... olyan kis nyusziszájú... de aranyooooos!!! :) meg a kezei sem klasszikusan szépek. egy laikus azt mondaná, hogy jómunkásember keze van. de valójában ez művészkéz. tipikus bőgőskéz. :) és nekem tetszik. valamiért tetszik...
ma 4-kor találkozunk újra, a Kálvinon. elmegyünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, megnézni a 100 éves a Nyugat kiállítást. az Ady Emlékmúzeumba is vágytam, de az ma csak 4-ig van nyitva, ő meg nem ér rá előbb, de sebaj, majd legközelebb. azt hiszem, viszek magammal egy üveg bort, a kiállítás után talán leülünk kicsit a Dunapartra, borozunk, beszélgetünk. aztán hazajövök valamikor. holnap hétfő, nem fekhetek le megint hajnali 3-kor, ahogy az elmúlt napokban tettem.
nem tudom, hogy mi történik... még nem fogtam fel igazán... nem tudom, hogy ez lesz-e az a kapcsolat, amit keresek, amire vágyom... fogalmam sincs... de eddig jól alakul... vagy legalább is normálisan. figyelmes, jófej, kedves, humoros, intelligens... igyekszem én is normális lenni. :)
ha meglesz a műtét 21-én, amiben egyébként már egyáltalán nem bízok, akkor egy jó ideig biztos nem jutunk el az ágyig. előtte meg pláne nem. a műtét után jó ideig ilyen bulikra sem leszek képes, előreláthatólag, hanem csak örülök, hogy élek... kíváncsi leszek, milyen lesz majd akkor. mennyire lesz türelmes, meg akar-e látogatni, fog-e velem törődni, stb.
a lakás egyébként romokban. nem mostam, nem takarítottam, nem pakoltam el hetek óta. ekkora kupi ezer éve nem volt. mondjuk mostanában itthon se vagyok szinte. péntek délután kettő óta most netezek először. de nincs is kedvem semmit csinálni. ami biztos, hogy ide még nem hozom fel. jó ideig. na, majd meglátjuk... kíváncsian várom a folytatást... mert eddig jó. hihetetlen, de jó. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése