rátöltöttem

néhány új tracket a telefonomra. (ja, mert vettem új headsetet, végre nem kell zene nélkül élnem) mégpedig ezeket:
- Manu: La vida tombola (ahhh... szívcsücsök...)
- Bebe: Malo (közös szerelme TG-nek meg nekem)
- Malek Andrea: Ébredés (régi-régi kedvenc, a Sztracsatella c. film zenéje)
- Alphabeat: 10000 Nights (valamiért baromira bejön)
- Katy Perry: I Kissed A Girl (szerintem zseniális egynyári zene)
- Hot Jazz Band: Pont a Bőgős
- Marót Viki: Pont a Bőgős
ma reggel ezeket hallgattam. direkt leszálltam a buszról egy megállóval előbb és sétáltam a melómig. közben fülig érő vigyorral énekeltem a Pont a Bőgős c. dalt. egyszerűen nem tudok lejönni róla. na, nem is akarok. táncikáltam végig az Andrássy úton, mint egy bolond... érdemes lett volna látni... :)
folyamatosan Jazzbőgősre gondolok persze. de vissza kell vennem magamból. az a baj, hogy nekem ez nem megy. pedig tényleg el kell osztanom magam néggyel legalább... a Tesóm azt tanácsolta, hogy ne mondjam ki azt, ami jó, hanem csak éreztessem. illetve hogy kurkásznia kelljen a gondolataimban. ne legyek annyira konkrét. vagy valami ilyesmi. tehát zippzár a számon. továbbra is. aztán, hogy ez mire vezet, még nem tudom. megfogadtam már, hogy senkinek a tanácsát nem fogadom meg, hanem megyek a saját fejem után, mert ugye Repülősnél is mekkora szopó volt, hogy türelmesen vártam, hogy majdcsak lesz valami, aztán beleszerettem, aztán ő meg dobott. szóval ennyit a jó tanácsokról.
mondjuk a Tesóm túlparáz mindent, velem kapcsolatban meg főleg. azt ő nem tudja, hogy Jazzbőgős ugyanolyan heves, lobbanékony, szenvedélyes, mint én és nem egy "tedd ki, had hűljön" csávó, mint mondjuk Repülős. szóval szerintem Jazzbőgős nem menne a Dunának attól, ha kicsit konkrétabb lennék. meg szerintem nagyon is vágja, hogy odavagyok, meg vissza.
de véleményem szerint ez kölcsönös. (had legyen már ekkora önbizalmam) most már csak a szexről akar megbizonyosodni... hogy az is müxik-e. és ha igen... hát akkor semmi sem állíthat meg minket...
fura, mert egyrészt ugye a kémia, meg az első szikra... nos, csak akkor jött a szikra, mikor láttam játszani, anno a Múzeumban. addig semmi. sőt, taszított. de a bőgővel zseniális párost alkot. de még utána sem voltam benne biztos mindig, hogy tetszik, meg hogy kívánom. aztán mégiscsak kialakult. mert hagytam neki időt. mert érdemesnek tartottam arra, hogy hagyjak neki időt.
aztán meg másik fura dolog, hogy az a lány, aki miatt csütörtökön azt gondoltam, hogy nem vagyok JB-höz való, meg a társaságba való, arról azt mondta, hogy neki kurvára nem volt szimpatikus, sőt, kifejezetten idegesítette... én meg azt hittem, hogy neki ez jön be. mert én meg pont baromira nem vagyok ilyen csaj. és ezért gondoltam, hogy Uru meg a Huru... de hát a véleménye alapján most már nem kell azt gondolnom, mert nem jönnek be neki az ilyen lányok...
ja, és mesélte, hogy az előző barátnőjét úgy szedte össze, hogy a bőgő mellől ránézett, rámosolygott... ahhh... nemcsak rám van ilyen hatással ez a pasi... :)
na, befejezem az ömlengést... remélem látom ma... jó lenne. :)