ilyennek érzem magam. de amúgy meg, basszus, befejezzük egymás mondatait, kimondjuk egymás gondolatait, egy rugóra jár az agyunk, de nagyon... imádok vele lenni... beszélni, hallgatni... imádom, hogy zeneileg tájékozott. imádom, hogy zenész. hogy művész.
mikor a bőgős ujjait nézegetem, ő mindig azzal jön, hogy én meg az agyamat használom... ez is tök jól esik, bár "szerényen" mindig elhessegetem, hogy "ugyanmár... az semmi..." pedig tudom, hogy valami. nem is kevés. de mintha alárendeltem volna magam egészen az ő lényének. és ez baj. na, ez a nagy baj. hogy nem tudom hétköznapi embernek tekinteni, hanem máris Jazzbőgős fanclubot alapítottam.
aztán persze lehet, hogy egy lúzer picsa vagyok és tök feleslegesen agyalok én ezen az egészen, mert a büdös életben nem találkozunk többet, mivel az éjjel nem dughatott meg... vagy mit tudom én... rájött, hogy mégse én vagyok álmai nője, mert nagy a hasam, vastag a combom és lógnak a melleim...
túldimenzionálom, az a baj... nem annyira, mint TG-t (TG szerint), de túl, az biztos. sokkal lazábban kellene kezelnem. neki is jobban esne talán... könnyebb lenne talán... megpróbálok nem görcsölni. élni és nem állandóan rettegni és hibát keresni magamban, nem állandóan az önbizalmamat keresni a béka segge alatt, meg ilyenek...
valamiért csak kellek neki... még nem tudom miért, de majd kiderítem... ;)
mikor a bőgős ujjait nézegetem, ő mindig azzal jön, hogy én meg az agyamat használom... ez is tök jól esik, bár "szerényen" mindig elhessegetem, hogy "ugyanmár... az semmi..." pedig tudom, hogy valami. nem is kevés. de mintha alárendeltem volna magam egészen az ő lényének. és ez baj. na, ez a nagy baj. hogy nem tudom hétköznapi embernek tekinteni, hanem máris Jazzbőgős fanclubot alapítottam.
aztán persze lehet, hogy egy lúzer picsa vagyok és tök feleslegesen agyalok én ezen az egészen, mert a büdös életben nem találkozunk többet, mivel az éjjel nem dughatott meg... vagy mit tudom én... rájött, hogy mégse én vagyok álmai nője, mert nagy a hasam, vastag a combom és lógnak a melleim...
túldimenzionálom, az a baj... nem annyira, mint TG-t (TG szerint), de túl, az biztos. sokkal lazábban kellene kezelnem. neki is jobban esne talán... könnyebb lenne talán... megpróbálok nem görcsölni. élni és nem állandóan rettegni és hibát keresni magamban, nem állandóan az önbizalmamat keresni a béka segge alatt, meg ilyenek...
valamiért csak kellek neki... még nem tudom miért, de majd kiderítem... ;)
Annyira nő vagy, aki már rögtön hosszútávon gondolkodik :) Érezd jól magad, aztán majd csak lesz valami. Tudom, ez nehéz, de hátha sikerül.
VálaszTörlés