mire eldöntöttem

hogy leszarom, mi lesz. mire eldöntöttem, hogy nem görcsölök olyan faszságokon, amin görcsöltem. mire eldöntöttem, hogy megpróbálom élvezni addig amíg megy, addigra el is basztam szerintem. vagy csak egyszerűen ennyi volt a történetben.
túlzsizsegtem a dolgot megint. küldtem még délután fél 2 körül egy sms-t Jazzbőgősnek, hogy mennyire várom már, hogy ágyban legyek, de milyen kár, hogy csak a macskához bújhatok hozzá. célozva ezzel arra, hogy vele szívesen heverésznék...
no, hát azóta semmilyen válasz nem érkezett. ilyen még nem volt. de hát akkor ez innentől egyértelmű... végül is, ha belegondolok, reggel mikor elváltunk, már arról sem volt szó, hogyan tovább.
így múlik el a világ dicsősége... ennyi és nem több. valami csak nem volt kóser. de legalább megkönnyíti a dolgom. nem kell gondolkodnom, nem kell görcsölnöm. nem kell agyalnom, hogy mondjam meg neki, hogy szerintem ez nem fog működni. megoldotta helyettem. és igazából nem is érzem szarul magam tőle. ez a legfurább. valahogy meg is éreztem talán... hogy ez lesz. vagy nem tudom. szóval nem hat meg annyira...
délután lefeküdtem aludni egy kicsit. nagyon rámfért, de még nem elég. úgyhogy nemsokára folytatom az alvást. fáj a hasam, mint az állat. jajnekem... :S