társaságában tértem haza tegnap. semmi másra nem vágytam, csak a lerészegedésre. egyedül depizve otthon. de valahol meg arra is vágytam, hogy legyen valami társaságom, akinek eldünnyögöm a bajom. aki megvigasztal, vagy valami.
Kos annyira látni akart, legalább 5 percre, hogy végül vele ittuk meg a bort. vele töltöttem az estét. mire jött, nagyjából rendbe kaptam a lakást, legalább is azt a részét, ami látható. mondjuk porszívózásra nem volt már időm. mindegy. boroztunk, beszélgettünk. összebújtunk, csókolóztunk. semmi több. nekem nem is hiányzott több. neki igen, de leállítottam. magára az aktusra baromira nem vágytam tegnap. csak gyengédségre. azt pedig megkaptam.
nem tudom még mindig hova tenni, mert egyrészt ugye még mindig az ex-barátnőjével lakik, sőt, az új lakásba is együtt költöznek. egy ágyban alszanak, stb. és még igazából totál odavan érte, nem tudja felfogni, hogy szakítottak. másrészt meg... nincs másrészt. ez a legnagyobb bajom. nem szeretem az ilyen helyzeteket. most akkor vagy tisztán független és nincs ilyen együtt lakom, meg már szakítottunk, de még meg vagyok pusztulva történet, hanem koncentráljon rám, udvaroljon, mit tudom én... ha meg nem, akkor ne fárasszuk egymást. aranyos, édes, egy csupa szív ember, tele érzelemmel. ez jó. de ő még mindig az exért van megőrülve, ez meg rossz... ha annyira elsöprő személyiség lennék, hogy egyből ki tudtam volna ragadni abból az érzelmi maszlagból, amiben volt/van, akkor jó lenne. de nem vagyok olyan. ezek szerint. vagy nem tudom. mindig keres, mindig akar látni, mindig kíván, ezzel nincs is gond. sőt állandóan célozgat, hogy lakjunk együtt... meg csináljunk együtt ezt-azt... hát nem tudom...
már ott volt nálam, amikor Jazzbőgős küldött egy sms-t: "... ha a sok munkától megfájdulna a derekad vagy a hátad szivesen megmaszíroznám bármikor :))" ettől egy kicsit elkenődtem megint, vagy nem tudtam mit kezdeni vele... mert igazából ez megint miről szól: dugjunk. és ez minden eddigi dolgot lerombol picit. jó, lehet, hogy én nyavalygom túl a dolgot, hogy most meg átesek a ló túloldalára, hogy 2 hétnyi ismeretség után sem akarok intim kapcsolatba kerülni... ha így van, vállalom... de eddig tényleg olyan romantikusan, aranyosan, lassan, fokozatosan alakult minden, aztán már vasárnap is szexista sms-t küldött, meg tegnap is hasonló szellemben... szóval itt már nem húzhatom tovább... vagy hát húzhatom, de akkor lekoccol. de ha meg attól lekoccol, akkor nem is én kellettem, csak a testem... áhhh... amúgy persze megértem. életerős férfi, aki szeretné a biológiai szükségleteit is kielégíteni, ha már talált egy olyan lányt, akivel szellemileg eléggé egy bőgőhúron pendülnek... de én ezt egészen máshogy képzeltem el... elsősorban, hogy nem sms-ben üzenget ilyeneket, hanem azért előbb tán megcsókol, vagy nem tudom, és abból bonyolódik tovább a szitu. csók, megőrülés, majd elválás. aztán újra találkozás, megint csók, mégjobban megőrülés, majd újfent elválás. és talán harmadjára már nem elválás a vége, hanem a "hozzád vagy hozzám?" kérdés... na, hát így. és ezt. lehet, ez egy utópia... de most akkor vagy így, vagy sehogy. megmondtam. jójó, üzengessen... attól még nem történik semmi... csak rombolja a képet... :(
mondjuk, amilyen geciszar hangulatban voltam tegnap, hogy ha azt írta volna, hogy feleségül akar venni, nyilván azt se tudtam volna jól fogadni... na, mindegy. azonnal nem is válaszoltam neki egyébként. csak este 10 után. legszivesebben leoltottam volna, de aztán mégsem azt tettem. nem akartam azért elijeszteni azzal, hogy én egy frigid picsa vagyok. szóval csak annyit válaszoltam: "Hm. Megfontolandó. :)" azt hiszem ebben semmi konkrétum nincs. de bántó sem.
ma reggel, a buszra várva, gondolkodtam azon, hogy mikor szexeltem utoljára... nagy nehezen rájöttem, hogy több, mint 3 hete... az a durva, hogy egyáltalán nem hiányzik... egyáltalán nem vagyok megőrülve, hogy most azonnal kapjon el valaki éssss... nem... mondjuk egészen más dolgok foglaltak el eddig, de most... most valahogy úgy érzem, hogy ha nem lesz meg a műtét... hogy megint a testem a gát, az akadály... hogy most megint szégyellem a külsőm, hogy most megint undorodom magamtól, hogy most megint nem akarom megmutatni magam senkinek, mert úgysem tudnék felengedni... akkor meg megint minek??? nem akarok újabb kudarcot, nem akarok újra szemlesütve, sötétben, takaró alatt sunnyogni... nem akarom újra átélni azt, hogy igazából nem tetszem, de ha már ott vagyok, akkor miért ne... nem akarok újra megalázó helyzetbe kerülni...
megnéztem Jazzbőgős volt barátnőjét iwiwen. akivel együtt laknak még a szakítás után is. (bazmeg, ez is... ezt nem hiszem el...) hááááttt... egy vékony csaj... mondjuk a feje az elég érdekes, elég nyominger. tipikus sznob picsa feje van. ilyen tarisznyarákos. mindenben tök jól kijöttek egymással, csak hát a szex nem ment. na, a lánynak pont ilyen feje van. hogy többre értékel mindent a szexnél. sőt. szerintem nem is tudja pontosan, hogy mi az... rémes, hogy emberek tudnak így élni... :S
Kos annyira látni akart, legalább 5 percre, hogy végül vele ittuk meg a bort. vele töltöttem az estét. mire jött, nagyjából rendbe kaptam a lakást, legalább is azt a részét, ami látható. mondjuk porszívózásra nem volt már időm. mindegy. boroztunk, beszélgettünk. összebújtunk, csókolóztunk. semmi több. nekem nem is hiányzott több. neki igen, de leállítottam. magára az aktusra baromira nem vágytam tegnap. csak gyengédségre. azt pedig megkaptam.
nem tudom még mindig hova tenni, mert egyrészt ugye még mindig az ex-barátnőjével lakik, sőt, az új lakásba is együtt költöznek. egy ágyban alszanak, stb. és még igazából totál odavan érte, nem tudja felfogni, hogy szakítottak. másrészt meg... nincs másrészt. ez a legnagyobb bajom. nem szeretem az ilyen helyzeteket. most akkor vagy tisztán független és nincs ilyen együtt lakom, meg már szakítottunk, de még meg vagyok pusztulva történet, hanem koncentráljon rám, udvaroljon, mit tudom én... ha meg nem, akkor ne fárasszuk egymást. aranyos, édes, egy csupa szív ember, tele érzelemmel. ez jó. de ő még mindig az exért van megőrülve, ez meg rossz... ha annyira elsöprő személyiség lennék, hogy egyből ki tudtam volna ragadni abból az érzelmi maszlagból, amiben volt/van, akkor jó lenne. de nem vagyok olyan. ezek szerint. vagy nem tudom. mindig keres, mindig akar látni, mindig kíván, ezzel nincs is gond. sőt állandóan célozgat, hogy lakjunk együtt... meg csináljunk együtt ezt-azt... hát nem tudom...
már ott volt nálam, amikor Jazzbőgős küldött egy sms-t: "... ha a sok munkától megfájdulna a derekad vagy a hátad szivesen megmaszíroznám bármikor :))" ettől egy kicsit elkenődtem megint, vagy nem tudtam mit kezdeni vele... mert igazából ez megint miről szól: dugjunk. és ez minden eddigi dolgot lerombol picit. jó, lehet, hogy én nyavalygom túl a dolgot, hogy most meg átesek a ló túloldalára, hogy 2 hétnyi ismeretség után sem akarok intim kapcsolatba kerülni... ha így van, vállalom... de eddig tényleg olyan romantikusan, aranyosan, lassan, fokozatosan alakult minden, aztán már vasárnap is szexista sms-t küldött, meg tegnap is hasonló szellemben... szóval itt már nem húzhatom tovább... vagy hát húzhatom, de akkor lekoccol. de ha meg attól lekoccol, akkor nem is én kellettem, csak a testem... áhhh... amúgy persze megértem. életerős férfi, aki szeretné a biológiai szükségleteit is kielégíteni, ha már talált egy olyan lányt, akivel szellemileg eléggé egy bőgőhúron pendülnek... de én ezt egészen máshogy képzeltem el... elsősorban, hogy nem sms-ben üzenget ilyeneket, hanem azért előbb tán megcsókol, vagy nem tudom, és abból bonyolódik tovább a szitu. csók, megőrülés, majd elválás. aztán újra találkozás, megint csók, mégjobban megőrülés, majd újfent elválás. és talán harmadjára már nem elválás a vége, hanem a "hozzád vagy hozzám?" kérdés... na, hát így. és ezt. lehet, ez egy utópia... de most akkor vagy így, vagy sehogy. megmondtam. jójó, üzengessen... attól még nem történik semmi... csak rombolja a képet... :(
mondjuk, amilyen geciszar hangulatban voltam tegnap, hogy ha azt írta volna, hogy feleségül akar venni, nyilván azt se tudtam volna jól fogadni... na, mindegy. azonnal nem is válaszoltam neki egyébként. csak este 10 után. legszivesebben leoltottam volna, de aztán mégsem azt tettem. nem akartam azért elijeszteni azzal, hogy én egy frigid picsa vagyok. szóval csak annyit válaszoltam: "Hm. Megfontolandó. :)" azt hiszem ebben semmi konkrétum nincs. de bántó sem.
ma reggel, a buszra várva, gondolkodtam azon, hogy mikor szexeltem utoljára... nagy nehezen rájöttem, hogy több, mint 3 hete... az a durva, hogy egyáltalán nem hiányzik... egyáltalán nem vagyok megőrülve, hogy most azonnal kapjon el valaki éssss... nem... mondjuk egészen más dolgok foglaltak el eddig, de most... most valahogy úgy érzem, hogy ha nem lesz meg a műtét... hogy megint a testem a gát, az akadály... hogy most megint szégyellem a külsőm, hogy most megint undorodom magamtól, hogy most megint nem akarom megmutatni magam senkinek, mert úgysem tudnék felengedni... akkor meg megint minek??? nem akarok újabb kudarcot, nem akarok újra szemlesütve, sötétben, takaró alatt sunnyogni... nem akarom újra átélni azt, hogy igazából nem tetszem, de ha már ott vagyok, akkor miért ne... nem akarok újra megalázó helyzetbe kerülni...
megnéztem Jazzbőgős volt barátnőjét iwiwen. akivel együtt laknak még a szakítás után is. (bazmeg, ez is... ezt nem hiszem el...) hááááttt... egy vékony csaj... mondjuk a feje az elég érdekes, elég nyominger. tipikus sznob picsa feje van. ilyen tarisznyarákos. mindenben tök jól kijöttek egymással, csak hát a szex nem ment. na, a lánynak pont ilyen feje van. hogy többre értékel mindent a szexnél. sőt. szerintem nem is tudja pontosan, hogy mi az... rémes, hogy emberek tudnak így élni... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése