a múzeum+

egy tök jó dolog ám... főleg ingyen... :)
tegnap 3/4 6 körül értem a Szépművészetibe. Jazzbőgős felírt a vendéglistájára, így ingyen bemehettem (3200,- Ft lett volna egyébként), minden kiállítást megnézhettem, stb. az első találkozás kicsit megrázó volt. távolról még csak-csak, de közelről... ehhh... de azért annyira nem borzasztó. mivel neki még kottát kellett összeírnia, engem szabadon engedett. elindultam megnézni a Fáraós kiállítást. tök uncsi. vagy hát volt érdekesség, de engem annyira nem kötött le...
aztán betévedtem egy másik terembe, ahonnan kizavartak, mert a 7-kor játszani kezdő zenekar próbált. remek. akkor miért hagyták nyitva az ajtót??? na, itt már legszívesebben mentem volna haza, mert ráadásul iszonyat fáradt voltam, meg éhes, meg szomjas, meg minden.
odamentem, ahol játszottak, leültem, kicsit hallgattam őket. nem tehetségtelenek. mint kiderült, így négyen osztálytársak a jazz tanszakon. aztán kimentem rágyújtani. ölni tudtam volna egy kávéért, de sehol nem találtam. maradt a cigi. 2 is. majd visszamentem és megnéztem a Ferdinand Hodler kiállítást. azta!!! na, ez aztán valami... tátott szájjal bámultam a szimbolista alkotásait... az is a jó ám egyébként a múzeum+-ban, hogy nincs tömeg (este van ugyebár), tehát nem kell embereket kerülgetni, hanem szabadon lehet mászkálni, nyugodtan elidőzhetsz akármelyik kép előtt. én is így tettem. Hodlertől a kedvenc képem az Érzés c. lett. van mellette egy magyarázószöveg, annak az utolsó mondatát feljegyeztem, annyira megtetszett: "Egyedül az érzések talaján válik a mindent átjáró kozmikus egység ereje hathatóssá..."
na, ez azé' odaver... :) tetszett még a Vágy c. kép is, meg a nagy vihart kavart Éjszaka c. is. néhány tájképe is jó volt, ami ilyen elmosódott, expresszionista típusú... meg az a sorozat, amit haldokló, beteg kedveséről csinált. sok-sok tanulmányfej, néhány vonalas skicc, rajz, majd jobban kidolgozva, megfestve minden. remekbeszabott. ja, és az önarcképei... feltűnően sok van. szinte évente csinált egyet magáról. rengeteg képe van kiállítva, jó 1 órás séta, de megéri. mindenkinek ajánlom!
aztán kimentem újra dohányozni. ekkor csatlakozott hozzám Jazzbőgős is. pár szót beszélgettünk. az kiderült, hogy nyilván, egy értelmes ember. nem mondom, hogy egy klasszikus szépség (igazi zenész, bohém feje van), de van benne valami... mondjuk a körszakálla több a kelleténél, azt nem bánnám, ha elhagyná. na, mindegy. picit beszéltünk, aztán visszamentünk, mert csak szünetük volt, újra játszani kezdtek. közben hozott nekem egy könyvet, hogy olvasgassak, üssem el az időt, ha már megvárom. úgy volt, csak fél 10-ig játszanak, ehhez képest 10-kor hagyták abba. megvártam. mert nagyon jó volt a zene...
egy csomó minden átfutott az agyamon közben. igazából oda vitt el, oda utaztatott el a zene, ahova csak akartam. régen hallgattam már jazzt, ráadásul ilyen jót, élőben. látszott a fiatalokon, hogy élvezik a zenélést. öröm volt nézni és hallgatni.

hogy mik jutottak eszembe?
1. apukám imádja a jazzt. és mindig a nagybőgőst szereti a legjobban. Pege Aladár pl. nagy kedvence volt. szóval mindig, ha jazzt néztünk, hallgattunk, a bőgősre hívta fel a figyelmem. erre én most egy bőgőssel randizok.
2. néztem, ahogy a Jazzbőgős bánik a hangszerével. egyrészt a hangszer iránti tisztelet, szeretet sugárzott belőle. másrészt meg elgondolkodtam, hogy a bőgő olyan, mint egy női test. nyaka van, teste van, ráadásul elég telt test. ahogy fogta, ahogy viszonyult hozzá... azon gondolkodtam, hogy a női testtel is így bánik?
3. a bőgő húrjainak megszólaltatásához igen komoly, de finom kéz kell... elképzeltem, hogy azokkal az ujjakkal mit és hol tudna hangolni rajtam... :)
4. volt olyan szám, amihez már csak egy spangli hiányzott meg egy kiadós szeretkezés. egyszerűen nem tudtam mást elképzelni, mint betépve szeretkezni arra a zenére.
5. eszembejutott az a szám, amit Marót Viki is énekel, hogy Pont a bőgős... na, ezen meg vihogtam magamban...
6. mondtam a Tesómnak, hogy egy Jazzbőgőssel találkozom, erre megkérdezi: "hogy hívják? Egri János???" háháhá... mondom, nem... :) ez csak azért érdekes, mert ő randizott régen ezzel az arccal... :) szóval kicsit sem az én korosztályom... :)

na, hát ilyen sztorik jártak a fejemben, míg hallgattam a zenét. aztán vége lett. odajött hozzám és én megköszöntem neki az estét, és bár azt ígértem, hogy még maradok, de mivel mindjárt összeesek a fáradtságtól, ezért inkább elköszönnék, ha nem baj. úgyhogy így is tettem. úgy látszik, én nagyon bejöttem neki (mondjuk deréktól felfelé é sikerült dögösnek lennem, a nadrág meg a cipő nem passzolt, de hát minden nem lehet tökéletes.... ja, a munkahelyemen szedtem a szemöldököm, miután az opik hazamentek, meg itt sminkeltem az íróasztalomnál... :D), mert kérdezte, hogy akkor ugye találkozunk még, stb.
nem akartam mondani neki, hogy "persze, majd hívjál vissza!!!"... :) inkább azt mondtam, hogy igen, majd még találkozunk. na, hogy mikor, arról fogalmam sincs, mert vagy minden estém foglalt, vagy az övé... na, mindegy... hát ha majd keres, akkor majd lesz valami... szimpatikus volt, meg nagyon kedves, meg intelligens, meg minden... viszont Halak jegyben született... na, az pont az oroszlánhoz kurvára kibaszottul nem való. kb. mint a vízöntő. úgyhogy ennek az egésznek sok jövőt nem jósolok... amúgy ma már írt levelet a társkeresőn, ahol rámakadt. megkérdezte hogy vagyok... ezt mindet... :) azért vártam egy örömködő smst az elválásunk után, hogy "húdejó, hogy találkoztunk, mennyire szimpatikus vagy és szívesen látnálak mihamarabb, nagyon sokszor, meg minden..." de nem jött semmi ilyesmi. azért persze vonz a művészvilág, meg hát mégse metál zenekarban játszik, hanem jazz zenész... de nem hiszem, hogy ez hosszútávon működhetne... vagy nem tudom... egyelőre még megkívánni sem tudtam... najó, mikor zenélt és elég távol ültem, akkor igen... :) szóval nem volt semmi szikra... puffneki...

a múzeumtól elsétáltam a 105-ös busz megállójába. elszívtam egy cigarettát. ott meg fel akart szedni egy külföldi pasi. megkérdezte angolul, hogy hol van az Oktogon. mondom 4 megálló. ekkor konstatálom, hogy esik, elhúzom a szám, erre megszólal angolul, hogy esik. mondom ja. de valahogy a semmiből tűnt elő, már egyszercsak ott állt mellettem. aztán mikor vágta, hogy nem akarok vele fecsegni, pedig értem amit mond, és még akár válaszolni is tudnék, akkor elment. lement a Földalattiba. ebből gondolom, hogy nagyon is vágja, hogy hol az Oktogon, és csak ürügy volt. szépen, célirányosan odament és lesétált a lépcsőn... remek... :)

na, ahogy ezeket a sorokat írom, hív Jazzbőgős, hogy mit csinálok holnap. mert a Hangfoglaláson lesznek ingyenes és jó koncertek és hogy nincs-e kedvem hozzá. mondtam neki, hogy kedvem az van, de megyek vidékre, úgyhogy off... erre mondta, hogy akkor majd a jövő héten és hogy majd hív... remek... :) újabb hódolóm van... :)

mikor hazaértem este még ettem, néztem pornót, Helyszínelőket, aztán lefeküdtem aludni. most, hogy van normálisan tévém nem lesz egyszerű az élet... állandóan ott fogok lógni rajta... :S

ma reggel úgy döntöttem, hogy mégis összeszerelem a headsetemet a telefonhoz, mert én zene nélkül nem bírom ki a vonatozást hazáig. addig csavargattam, hogy működik... nagyjából. csak hirtelen fejmozdulatot ne csináljak, mert akkor befosik. :)

a munkahelyemen tök sötétség fogadott, és nem csak azért, mert bent ült az összes beosztottam a teremben (MUHAHA!!!), hanem mert nem volt áram... karaj! :) felbasztam a lábam az asztalra, kitöltöttem a redbullomat és iszogatni kezdtem. 11 után tudtunk elkezdeni dolgozni... nice. 2-kor vége a napnak, a hétnek, takarodok haza az ősökhöz. azért már várom. több, mint egy hónapja nem voltam otthon. és november közepéig valószínűleg nem is megyek...