újra net elé

kerültem, így bővebben is be tudok számolni az elmúlt napok eseményeiről.
a cigarettamentes életem kb. hétfő délután 5-ig tartott, amikor is megérkezett Panni, látogatóba és elszabadult a "pokol". :) jól esett rágyújtani, és sajnos azóta is. bár az akkor felbontott doboz szerdán délben fogyott el, ebből is látszik, hogy nem szívom állandóan. ez is valami. :)
este még feljött Kos egy kicsit, úgy fél órára. hozott nekem Closer maxikat, meg egy kis feladatot, amit ma reggelre teljesítettem, bár korábbra ígértem, mindegy. miután elment olvastam és aludtam.
ja, hát közben kiderült, hogy múlt hét szerdán a Bőgős lement a Kamrába, ahova én a Kossal végül nem. a Kamra ugyebár tőlem 5 percnyire van, és arra nem vette a fáradságot, hogy legalább fél órára felugorjon, bátorítani, vagy megnyugtatni, vagy akármi. annyira kiborultam, hogy az nem igaz. egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért csinálta/csinálja ezt. ültem a kanapén, leforrázva, csak néztem ki a fejemből... vajon mivel érdemelhettem ezt ki??? mitől tartott? hogy majd nyavalygok, hogy másnap mégis kísérjen el, vagy mi??? azt hiszi, nem lehet velem normálisan beszélni??? mit gondol mégis rólam??? nagyon felbasztam magam, vagy hát inkább elszomorodtam, hogy mivel egyáltalán nem kommunikálunk, nem ismerjük egymást és téves képzeteket gyártunk a másikról. még hőemelkedésem is lett a sokktól, pedig egész nap már nem volt semmi, de megmértem, és tényleg felment. tiszta gáz.
kedden persze fos hangulatban ébredtem. sokat járt az agyam azon, hogy este jön a Bőgős, mi lesz, hogy lesz... kattogtam eleget. feszült voltam. egész nap be sem kapcsoltam a tévét. déltől este 6-ig a Bartókot hallgattam (mellette olvasás), utána a Rise FM-et. 10 után feküdtem le. nem aludtam túl jól, illetve már napok óta ez van. pedig este mindig beveszek egy Cataflamot, hogy legalább pihenni tudjak, de ez sem segít. telihold, meg agykattogás, meg faszságok összeálmodása... korán felébredek, sokat forgolódok... áhhh...
ja, hát Bőgős, ígérete ellenére, nem jelentkezett. nyilván elolvasta a levelet, aztán ezért döntött így. fogalmam sincs mi lehet vele, mi történik benne...
- elege lett a "basztatásokból"? (ha a megnyilvánulásaimat basztatásnak veszi, akkor egyrészt szóljon, másrészt meg akkor már régen rossz...)
- befosott, hogy szakítani akarok vele? (ha igen, akkor viszont már éppen kezét-lábát törve kéne rohannia, hogy bocsánatot kérjen)
- befordult, rájött, hogy milyen szar ember, hogy milyen szarul bánt velem? (ezen nem agyalni kell, hanem bocsánatot kérni és helyrehozni)
- várja, hogy újra én lépjek felé? (na, azt aztán várhatja...)
szóval egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet... de tény, hogy nem hívott se kedden, se szerdán, és még ma se, pedig csütörtök délután van. cserébe én se kerestem. se e-mail, se telefon, se sms, se semmi.
az a baj, hogy még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel, vele kapcsolatban. hullámzó minden. biztos, hogy el fogom neki mondani, ha egyszer végre találkozunk (egyszercsak muszáj, mert az erősítője még mindig nálam porosodik), ami fájdalmat okozott, amit ki kérek magamnak (leszarás, megalázás, sunyiskodás). de kíváncsi vagyok az ő mondanivalójára, magyarázatára, hozzáállására is. mert ha flegma pöcs lesz, nagyarc, meg mittomén, akkor már le se vegye a kabátját, húzzon a gecibe a cuccaival együtt.
ha viszont megbánást tanúsít, és elmeséli, hogy wtf, akkor... akkor nem tudom. próbálok kemény, távolságtartó maradni és nem megadni magam. sőt. nemhogy próbálok, az leszek. nem lesz édibédiség, seggkinyalás, körülrajongás. dolgozzon meg érte. de mondjuk nem rúgom seggbe. de kilátásba helyezem, ha még egy ilyen előfordul. és Istenemre mondom, most kapja meg az utolsó utáni esélyét. aztán nincs tovább. nem vagyok én ennyi fájdalomra, kattogásra hitelesítve. öreg vagyok én már bohócnak. egyedül is tökéletesen megvagyok. ha nem ő, majd lesz más. és kész.
persze, a nálam lévő, általam kimosott és vállfán a szekrénybe akasztott ingjeit ha meglátom... nos... szégyen, nem szégyen... még ma is megpuszilgattam, megszagolgattam őket... :S beteg vagyok. tudom. agybeteg. de akkor is hiányzik. és nem azért, hogy legyen velem valaki, mert akkor a Kossal is beérhetném. hanem mert ő hiányzik. úgy, ahogy van. egy rakás szánalom vagyok. tudom. áhhh... üssetek...
szerda reggel hullán ébredés, megint tök korán. aztán ágyban punnyadás. aztán kávé, cigi. aztán kanapén punnyadás. 2-re kellett mennem az orvoshoz. valahol még akkor reménykedtem, hogy rámcsörög a Bőgős, hogy mifasz. és mikor elmondom, hogy megyek dokkerbe, akkor felajánlja, hogy elkísér. szóval érdekes telefonbeszélgetés és jelenet játszódott le az agyamban (1 óra alatt kb. 50-szer), de ebből se lett nyilván semmi. összevakartam magam, extraüberbrutálgyönyörűséges sminket varázsoltam a fejemre és elindultam a kórházba. ahol 2, azaz kettő órát sikerült várnom, mire sorra kerültem.
a doki baromi jófej volt. tényleg. szuper jófej. a cső eltávolítása valóban fájdalommentesre sikerült. nem túloztam. már kapaszkodtam az ágy szélébe, szorítottam össze a fogam, hogy na, ez most kurvára fog fájni, mire látom, hogy már kint van. mondom, mifasz??? ennyi??? :D aztán kivett még pár varratot, vagy átvágta őket, vagy nemtom... na, az szar volt. fotózott, beszélgettünk. azt mondta, ha nincs panaszom, elég csak 23-24-én menni hozzá varratszedésre. haskötőt szigorúan hordani, oszt ennyi. :)
hazafelé Tesómnak vettem még valami harisnyát (holnapi miniszteri dícséretet vesz át, vagy mi, muszáj kinéznie valahogy...), bevásároltam az esti meccsre hat tonna nassolnivalót és fél 6 után már otthon is voltam. :)
ettem, mert egész nap ugye semmit (azt hittem, hamarabb végzek, meg délben még annyira nem is volt étvágyam), elmosogattam, lepunnyadtam a tévé elé.
wháááá!!! állati jó meccs volt!!!! aztakurva!!! :) MU-Inter 2:0!!!! :) bekaphatják a digók a rücsköst. meg Ibrahimovics is. meg Murinho is. meg Figo is. háháháááááááááááá!!!!!!!! :) már a 4. percben vezettünk!!! annyit sikítoztam, üvöltöttem, hogy szabályosan berekedtem, megfájdult a torkom. a macska meg persze elmenekült. :) a mérkőzés lefújása után 1 perccel már ágyban voltam. tudtam, hogy ma korán kelek, meg kellett csinálnom a Kosnak, amit megígértem.
ma 8-kor vergődtem fel, másfél óra alatt kész is lettem a feladattal. Kos átjött. beszélgettünk 1 órát. azt mondja, 2 napja megismert egy lányt és szerelmes belé. hurrá. erről is le van a gond. :) persze, jól lebasztam néhány dolog miatt, ami engem zavar vele kapcsolatban (felelőtlenség, céltalanság, meg még egy csomó minden). szereti, ha így beszélek vele, az más kérdés, hogy szarik mindenre és mindenki tanácsára és úgy éli az életét, ahogy neki tetszik. könnyen teszi persze, ha a szülei támogatják anyagilag és baromira nincs rákényszerítve az egyetem elvégzésére, munkába állásra, normális kapcsolat kialakítására valakivel. (most persze egy full ugyanolyan természetű csajba bolondult bele, mint az ex-nője. ez normális??? mondtam neki, hogy ugyanabba a folyóba még egyszer ne... de hát... falra hányt borsó lesz ez, már látom.)
amúgy meg még mindig szájoncsókol üdvözléskor, búcsúzáskor, meg ölel, meg bújik, meg szeretettel, hálásan néz rám. de hát kb. elég is ebből ennyi. bírom a búráját, de 2 hét után megölném szerintem. simán. halálba idegesítene.
ma otthon egyébként tisztára Flashdance szellemben nyomtam. mármint öltözködésben. sportosan csinosan. :) úgy is éreztem magam. szólt a zene, már kezdtem tornagyakorlatokat nyomni majdnem. de azért még óvatosan. most is ahogy itt ülök, görnyedve, érzem, hogy bizsereg a hasam ezerrel. nem árt pihentetni.
ha minden összejön, amit tervezek, akkor május elején a melleimet is megcsináltatom. ;) az elhatározás megérett bennem, most megint az anyagiakat kell előteremtenem rá. valahogy az is csak meglesz... :) próbálok majd alkudozni a dokival. ha valakit esetleg érdekel plasztikai műtét, szóljon, beajánlom a dokinak. remek munkát végzett. cserébe hátha ad kedvezményt. ;)
délutánra, estére már csak olvasgatást tervezek. semmi egyebet. hamar elfáradok, főleg, hogy keveset és szarul alszok, leginkább a döglés esik jól.
hú, basszus, egy hete ilyenkor a doki még a hasamat rajzolgatta... :) Istenem, mennyire szerettem volna múlt csütörtök délben már legalább 1 nappal idősebb lenni... de ez nyilván normális. :)
fuck... mióta nem szexeltem... áhhh... és még meddig nem fogok... és akkor is majd kivel???? jelen állapotomban még magamhoz nyúlni sincs kedvem/gusztusom, nemhogy pasit a közelembe engedjek... ehhh... elmúlhatna már ez a sok nyavalya. csupa véraláfutás bizonyos testrészem... szinte fekete... azt mondja a doki, hogy ez normális... mondjuk, ha onnan leesne valami tőből, azt se bánnám. :) bár megígérte, hogy a mellcsináláskor leműti szépre azt is. remek. :) izgatottan várom. ;)