újfent sikerült magamat

szénné aláznom tegnap este. :(
ott kezdődött, hogy Bertával találkoztam, és rájöttem, hogy jövő héten egy kis pénz áll a házhoz, hát elkezdtem előre költeni. (totál ugyanolyan vagyok, mint a Bőgős, ő is ugyanezt szokta csinálni. már előre költi a gázsit, és olyankor nem nézi, hogy mire.) szóval megjutalmaztam magam egy üveg roséval.
a boltban volt egy kellemes pillanatom. oda járok szinte minden nap egyébként. megyek a kasszához, jön a srác, hogy "máris a tiéd vagyok egészen..." erre a szemben ülő csaj (feltehetőleg a barátnője) rámordul, hogy "nana..." mire én, hogy mentsem a helyzetet: "ahhoz azért két ember kell..." és széles mosoly.
erre a srác: "jó, azért a hódolód még lehetek, nem???" mire én: "persze, simán..." :)
csak pillogtam hazáig, hogy mifasz... ilyen sikerem van??? :)
hazamentem, végre kiganyéztam a lakást. a szemeteszsákba (ilyen kurvanagy, fekete, hullazsák típus) 3 hete gyűjtöm a szemetet, üres üvegeket (volt benne vagy 8-10), törött poharat, csikket, minden szart, most végre bezártam és kiraktam az ajtó elé. annyira tele lett, hogy alig bírtam összekötni a tetejét, meg kivonszolni a lakásból.
elmosogattam, halakat takarítottam, virágokat raktam rendbe. csak az lebegett a szemem előtt, hogy ha megcsinálom, a jutalmam bor lesz. :) addigra be is hűlt szépen. :)
megint kindzsit vacsiztam, most egy másik helyre mentem, uhhh... kurvasokat adtak. rengeteget. alig bírtam vele... beszéltem a Tesómmal telefonon, aztán anyuékkal. közöltem velük, hogy ma mégsem megyek haza, mert a munkahelyen kell szopódnom legalább este 6-ig, de inkább tovább... szóval off. majd húsvétkor. de akkor 4 napra.
aztán kezdődött a Nancy maraton az HBO Comedyn. nekiálltam nézni. boroztam. jól berúgtam. na, és itt jött az alázás. küldtem sms-t a Bőgősnek. annyira, de annyira hiányzott. olyan szar volt nélküle. néztem a Nancyt, röhögtem a poénokon és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ő is látná, neki is mennyire tetszene... és írtam neki ezt: "az a nagy büdös helyzet, hogy gecire hiányzol. történt ami, írtam amit, de hozzád fogható csodálatos Férfival még nem találkoztam. és nyilván soha többé nem is fogok..."
tudom. tudom. szánalmas. borzalmas. rettenetes. kurva nagy hiba. meg minden. tisztában vagyok vele. ráadásul totális következetlenségre vall. meg bizonytalanságra. meg határozatlanságra. meg nyűglődésre. meg szenvedésre. meg kapirgálásra.
egyszer azt írom neki, hogy befejeztem vele, aztán meg, hogy mégis kéne... rémes. én mondom, rémes. válasz persze nem jött, de nagyon jó lenne tudni, hogy mit gondol ő ilyenkor. unottan törli az üzenetet? vagy azért még örömködik, hogy lám-lám, én mennyire szenvedek? el sem tudom képzelni, hogy mi játszódik le benne...
ezzel a húzással persze még a lehetőségét is ignoráltam annak, hogy ma este esetleg találkozni akarjon velem. nyilván nem szeretné, ha megint rajta csüngenék, ha érzelmileg belebolondulnék, ha hívogatnám, zaklatnám, nyafiznék, hogy találkozzunk. nyugtot akar, egyértelmű, ezért nem reagál. ezért is kéne lekattannom róla. mert ha pár hónapig békén hagynám, akkor talán magától előkerülne. (vagy nem, de lehet, hogy addigra meg tényleg lejönnék róla)
de most annyira friss az "élmény", egyszerűen nem bírok magammal. minden, de minden rá emlékeztet. dalok, filmek, szavak, illatok, ízek, hangok, zajok, helyek, a város minden pontja... áhhh... rémes...
a Nancy nézés közben persze rámjött megint, hogy kéne fű. küldtem is TG-nek sms-t, aztán reggel jutott eszembe, hogy most vannak Kőszegen Hánival és kúrják rommá a 6-os szobában azt a klassz ágyat... :) úgyhogy bocs a zavarásért... :) de a mota az köll!!! :)
6-8 Nancy rész és egy kis pornó után bedülöngéltem az ágyamba. rettentően bebasztam. aztakurva. :(
és mit álmodtam??? hát az kész... Stahl Judit!! nem más... maga Stahl Judit szerepelt benne. valami üzletsoron nyitott egy kávézót. azt rendezgette, a férje meg mellette egy fodrászatot... (nem tudom, hogy fodrász-e a pasija amúgy, szerintem egyébként nem, de ne kérdezzétek, hogy jött ez ide)
ott kolbászoltam. még mintha segítkeztem is volna a kávézó berendezésében. aztán összefutottam a Bőgőssel. egy újságban mutattam neki egy zenei találós kérdést. hogy valakinek a személyét körülírták és hogy ki az. ő meg egyből mondta, hogy ki az. na, ettől elájulás. aztán abban a találóskérdésben volt valami kávés ital receptje. erre bementem a Stahl kávézójába, hogy csinálják meg. de nem csinálták. erre dühös lettem és minden rosszat írtam az étlapra, vagy valami szalvétára a helyről, hogy szar a kávé, szar a süti, minden szar. erre ők kidobtak. :)
aztán mintha a Hősök terénél lettünk volna a Bőgőssel. küldtem neki valami üzenetet, erre ő egy P!nk dalszöveget küldött vissza válaszul. (nincs egyébként ilyen dal, de az álmomban ez valami szomorú, búcsúzós, szakítós szöveg volt) és akkor valahogy együtt voltunk, mármint egy helyen, de mégse, valahol a tér sarkánál... és akkor arra ébredtem, hogy hangosan mondom a vezetéknevét. ahogy mostanában hívni szoktam egyébként is. (a telefonomban is így van benne. a vezetékneve, csupa kisbetűvel. és nem nemcsek. :D) szóval erre ébredtem, hogy egyre hangosabban mondom, de tényleg kimondom a nevét. egymás után, többször. nyílt a szám, hang jött ki a torkomon. nagyon fura volt.
aztán visszaaludtam, és még álmodtam valamit, reggel még a fejemben is volt, de már nem emlékszem rá.
persze hulladékként keltem. hogy mér nekem kell ma itt bent lennem... áhhhh... na, mindegy. valahogy csak túlélem. úgy fáj a fejem, mint az állat, ha hirtelen megmozdítom. az a bor hagyott kívánnivalót maga után. viszont reggelre meghozta a hasmenést, így a plusz 3 kg már csak plusz 1,5. :) hurrá.
azért a fogyózásba belekezdek ezerrel.
este mit csinálok??? még 2 hete hívott a Bőgős a ma esti koncertjükre, ami Csillával lesz... nem hiszem, hogy jó ötlet lenne beállítani. úgyhogy szerintem megyek haza, egy üveg jobbféle borral és adom az ívet megint. holnap mosok, meg döglök. és már újra hétfő is lesz. hogy örülök... :(