a tegnap este írottakhoz képest. mondjuk úgy írtam, mintha ma írtam volna. mindegy.
szóval este még elküldtem egy "Bocs. Bunkó voltam. Nem mentem, mert szar napom volt. Van. :( Hogy sikerült a koncert?" tartalmú smst. csak hogy érezze a törődést. a Tesóm szerint így volt helyes. meg igazából én is átgondoltam, és kár lenne bunkózni, bár megérdemelte. a Tesóm pasija szerint mondjuk jól csináltam, amit csináltam, és a Bőgős egy faszkalap, na, mindegy... én már nem tudom, hogy mit is gondoljak...
persze választ nem kaptam. nyilván besértődött. mintha kurvára lenne oka rá. mintha pont NEKI lenne oka rá, hogy besértődjön. erről asszem ennyit.
este még az ágyban bőgtem. jó sokáig.
lepergett a szemem előtt, hogy a műtét alatt komplikációk lépnek fel és az intenzív osztályon kötök ki. és arra ébredek, hogy ül az ágyamnál, fogja a kezem, potyognak a könnyei és azt suttogja: "ne halj meg, kérlek. szeretlek."
MUHAHA. nyilván sok esély van arra, hogy ez megtörténjen. kb. zéró. mármint az intenzív osztályra van esély, de hogy ott ülne, sírva az ágyamnál, arra semmi.
na, hát ilyen faszságokon jár az agyam. meg még durvábbakon. a rossz érzés nem múlik, már elképzeltem, milyen az, amikor meghalok. mikor meglátom azt a bizonyos fényt... vagy a pokol tüzét, a nagy kondért, ahogy rotyog... aztán lehet, hogy visszahoznak és felébredek, lehet, hogy nem sikerül... rettenetesen félek. :(
mindenesetre legkésőbb szerdán írok ide egy végrendeletet. nagyjából már megvan, hogy mit, kinek, hova, merre... meg intézkedek a temetésem kapcsán.
ja, boldog hétfőt. :S
na elég. intenzívosztály meg végrendelet, persze. nem szabadulsz te ilyen könnyen :))))
VálaszTörlésén most egészen máshogy érzem. de lehet, hogy csak a konstans feltűnési viszketegség, meg a "törődjetek velem lécci", illetve a "minél többen látogassatok a kórházban" érzések jöttek elő.
VálaszTörlésna, meg persze az "engem nem szeret senki és velem nem foglalkozik senki" állandósága...