a legnagyobb problémát

jelenleg a tüsszentés és a köhögés okozza. még jó, hogy nem cigizek, így a köhögés elenyésző, bár mindig kell, hogy legyen nálam víz, mert ha kiszárad a torkom, vagy kapar, akkor innom kell, hogy ne köhögjek, mert különben befosok a fájdalomtól. a tüsszentés még gázosabb, az hirtelen jön, van, hogy a hasamhoz se tudok kapni, csak puff. megtörténik.
nem jött este a Bőgős. de ezen meg se lepődünk. vártam, mint az állat, aztán este fél 10-kor hívott fel (legalább telefonált), hogy akkor ért haza és hulladék. de majd talán kedden.
most néztem iwiwen, hogy a levelet, amiben azt írtam neki, nem hisztizek, türelmes leszek, válasz nélkül kitörölte. szerintem én is így fogok tenni vele. kitörlöm az életemből.
az éjjel fél 2 körül felébredtem és fél 5-ig csak forgolódtam. végig a Bőgősön agyaltam. gyűltek a fejemben a gondolatok, hogy mit mondok majd neki, ha találkozunk.
kitaláltam, hogy ha kedden mégsem jön el, akkor csütörtökön megvárom a sulijánál. felkészültem arra, hogy egy lánnyal kézen fogva jön majd ki, akkor én odalépek hozzá, lebaszok neki egy hatalmas pofont, majd ezt mondom: "soha nem tudtál kielégíteni 5 hónap alatt. és ami a legszomorúbb, hogy nem is akartál. te önző, sunyi geci." majd a lányhoz fordulok: "nesze, bazmeg. a tied."
elég drámai nem??? :) nekem tetszik. istenemre megcsinálom. annyira tele van már vele a tököm, annyira porba alázott, hogy nem érdemel mást. hacsak nem tudunk normálisan beszélni a közeljövőben. egyébként lassan 3 hete nem találkoztunk. ez valami isteni. komolyan, mintha nem is lenne pasim. de tényleg. de így minek is??? ennél egyedül is jobb... legalább nincs görcsölnivaló senki miatt.
amúgy a Kosnál puhatolóztam és semmi szerelem nincs a dologban. mármint a részéről (sem). szóval nem startolok rá, eszemben sincs, amúgy sem az esetem igazán. cimbizgetünk, elvagyunk és ennyi. jó vele. aztán persze lehet, hogy hónapok múlva megérik mindkettőnkben valami, most ennek nem áll fenn a veszélye. de nem is baj.
most nem vagyok szerelmes senkibe. Popper Péter könyvét olvastam tegnap, amiben ír arról, hogy mi a különbség a rajongva szeretés és az ismerve szeretés között. rájöttem, hogy én eddig a Bőgőst rajongva szerettem. rávetítettem a fantáziámat, a vágyaimat, hogy milyen pasit szeretnék, és hogy annak azért elég nagy százalékban meg is felel. de nem így kell működnie a szeretetnek, szerelemnek. meg kellene ismernem jobban (teljesen nyilván lehetetlen), hogy tudjam ismerve szeretni, vagy legalább el tudjam dönteni, hogy a benne megismert embert akarom-e, tudom-e szeretni. mert lehet, hogy amit látok a külső cukormáz alatt, az valami rémes, kaotikus, önző szarság, amire nekem nincs szükségem, amiben nekem nincs helyem. természetesen lehetőséget szeretnék neki adni ahhoz, hogy ő is megismerhessen engem, ugyanezen okokból. hogy végre vegyük le az álarcokat, mutassuk meg, kik is vagyunk igazán, legyen mindkettőnk kezében az információ a döntéshez, hogy kell-e a másik így (is), vagy sem.
de hát bazeg, ha 3 hetente találkozunk, elég nehéz lesz egymást megismerni... a kurvaéletbemár!!! :(
na, erről kell többek között beszélnem vele. hogy ő mit lát, érez, van-e közös jövőnk, meg akarja-e próbálni, vagy sem... hát ez. és így.
reggel egyébként körmösnél voltam végre (a múltkor a Sandokanos buli után ugyebár nem találtam oda), a málnaszörpös palackomat felkötöttem az övemre, észre sem lehet venni. zseniális vagyok. így megyek majd szerdán kontrollra is. villamossal. akár ma már dolgozni is mehettem volna, annyira jól vagyok, de azért nem kényeztetem el a munkahelyemet. jövő hét hétfőn viszont tényleg megyek. (kell a pénz) bár anno nem gondoltam volna, hogy valóban ennyire nem gáz a műtét utáni élet.
most a Tesómnál vagyok, innen netezek. elintézek pár dolgot, aztán takarodok haza. dögleni. hulla fáradt vagyok. ja, meg éhes. nagyon. :)
ma Panni jön látogatóba, addig kicsit pihizek. :)