el nem küldött levél

miért van az, hogy valaki másnál kell vigaszt keresnem? miért van az, hogy valaki másra kell támaszkodnom?

a zsigereimben érzem, hogy mi egyek vagyunk. hogy nem kell senki más, csak te.

félek. rossz érzéseim vannak. valami miatt azt érzem, nem élem túl. hogy nem fog sikerülni. hogy közbe fog jönni valami. hogy soha többé nem látlak…

miért más van mellettem, ha baj van? helyetted…

veled álmodom. rólad álmodom. minden éjjel. veled vagyok minden másodpercben, mindig csak te jársz a fejemben.

nem kell senki más, csak te. téged kerestelek egész életemben. de miért hagysz cserben? miért nem kaphatok egy picivel több figyelmet?

azt mondtad, éppen 2 hete, hogy szeretsz.

azt mondtad, éppen 1 hónapja, hogy én kellek. hogy folytatni akarod.

hol van ez most?

tudom… mindig csak második lehetek. de én ezt is vállalom. egy örök életre vállalom. hogy második legyek. de csak a második… nem harmadik, nem negyedik, nem századik. csak a második. ebbe vagyok hajlandó belenyugodni.

most mégsem vagy velem. és akkor sem leszel velem. pedig nagyon jó lett volna úgy ébredni (már ha felébredek majd egyáltalán), hogy ott ülsz az ágyamnál, fogod a kezem és nézel.

nézel a szemeiddel. amikben már az első alkalommal azt láttam, hogy annyi szeretetet tudsz adni, amire mindig is vágytam. és még most is ezt látom bennük.

beleégett az agyamba a tekinteted. soha nem tudom kitörölni onnan. és nem is akarom. rám férfi még így nem nézett. soha…

1 hónapja még könyörögtél, hogy csókoljalak meg. akkor még hiányzott a csókom. az enyém. nem másé. hol van ez most?

1 hónapja még úgy öleltél, úgy simogattál, hogy nem hittem el, ennyit kaphatok valakitől az életemben. nem hittem el, hogy ekkora szerencsém lehet, hogy megtaláltalak téged. hol van ez most?

1 hónapja még versidézetet küldtél nekem. hol van ez most?

kétszer sírtam miattad az elmúlt 5 hónapban. kétszer.

először akkor, mikor az egy hónapos szünetet kérted. januárban.

másodszor pedig ma. most. az előbb…

hogy milyen gondolatok járnak a fejemben mostanában? hát ilyenek:

„ha el akarsz veszíteni, akkor most a legjobb úton jársz.”

„most én kérek 1 hónap szünetet, hogy végiggondoljam, akarom-e folytatni.”

„hogy próbahónapra ítéllek. hogy megmutasd, tényleg engem akarsz.”

„hogy vissza akarom kapni azt az embert, aki udvarolt nekem, akinek hiányzott a csókom, aki úgy ölelt, ahogy még senki más, aki úgy tud rám nézni, ahogy senki más…”

„hogy miért nem beszélünk meg dolgokat.”

„hogy nem akarom, hogy fájjon. egyikünknek sem. soha.”

azt mondja a tesóm, miért nem hajtok rá attilára. mert nem kell. hiába csapja a szelet már több mint 5 hónapja. igen. előtted ismertem meg 2 héttel. és tudja, hogy vagy. de nekem nem kell. sem ő, sem más. csak te. de ki van velem, amikor bajban vagyok? ki van velem, amikor bármi van? ki van velem, amikor szomorú vagyok? ő. és nem te.

rengeteg fantasztikus dolgot éltünk át együtt. rengeteg fantasztikus dolgot élhettem meg veled, melletted. sok-sok csúcsponton vagyunk túl, ami után szinte mindig valami hatalmas szakadék, hatalmas mélység következett.

de én nem tudok így élni. én mindig a csúcson akarok lenni. és ez nem biztos, hogy valami hegycsúcs. csak egy dombocska teteje. de semmiképpen nem a völgy.

én nem létezem nélküled. én nem működök nélküled. vissza akarlak kapni. és tudom, hogy vissza foglak kapni. csak most másra koncentrálsz.

türelmes leszek. ígérem. nem akarlak korlátozni, nem akarlak szabályozni, nem akarok sárkány vagy egy hisztis nő lenni.

a társad akarok lenni. a mindened. csak fogadd el…

nem kérek többet, mint egy hangyányival több figyelmet. hogy minden percben érezzem, a tiéd vagyok, te meg az enyém. hogy egyek vagyunk. ahogy a sors is akarta. hogy egyek legyünk.

mindörökkön örökké.

ámen.