tegnap este végre lezuhanyozhattam... úrjézus... ez aztán a földöntúli boldogság... semmivel össze nem hasonlítható... de tényleg. aztán bekentem a hasam körömvirág krémmel, hogy szépen gyógyuljon minden.
rájöttem, hogy miért bugyogok ki ebből a rohadt fűzőből. mert az elmúlt 3 hétben szépen felszedtem 3 kg-ot. és nyilván a hasamra, hova máshova. szóval amit a műtét eltávolított, azt ügyesen magamra is zabáltam.
hát persze, az 1 hét otthonülés, meg a szakításos stressz meghozta az eredményt. evés vég nélkül. na, ez az, aminek a végére sürgősen pontot kell tenni. ez nagyon durva.
amúgy akkora faszságokat álmodtam már megint, hogy le sem merem írni, mert lassan a sárgaházban kötök ki.
persze a "legszebb" lázálmom, ami csak ébren jön elő, de akkor folyamatosan, hogy a Bőgős küld nekem holnap este egy sms-t, hogy menjek le a koncertjükre, vagy utána találkozzunk, mert beszélni akar velem. és arról akarna beszélni velem, hogy igazam van, meg jól látom a helyzetet, őt még így senki nem osztotta ki, és hogy ezen elgondolkodott, és hogy kezdjük újra, sokkal normálisabban, sokkal kötöttebb keretek között, mert velem akar lenni, ez nem kérdés és higgyem el neki.
na, hát ez és így. mondom, lázálom az egész. valóságalapja zéró, de hát ezek az lázálmok már csak ilyenek. vagy inkább vágyálmok??? omg...
Tubás azóta sem jelentkezett. gondolom vágja, hogy mi a szitu. hogy én nem írtam lelkesedve, hogy "hurrá, de örülök, hogy találkoztunk!!!" akkor részemről ennyi. és tényleg.
hajjaj... még mindig Bőgős... még mindig... meddig fog ez tartani??? hónapokig? évekig??? már most nem bírom... hiányzik és nem kell senki más.... és úgysincs olyan, aki a nyomába léphetne... omfg.
azért persze jól vagyok. minden oké. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése